Arno Breker 75 éven át eltűntként nyilvántartott műalkotását valószínűleg az amerikai csapatok ásták el, amikor beköltöztek Hitler kedvenc szobrászának, Breker korábbi műtermébe.
A Romanichel és egy hasonmása
Adolf Hitler egyik kedvenc művészének, a szobrász Arno Breker egyik legismertebb alkotását találták meg a berlini Kunsthaus Dahlem Múzeum kertjében, írja a The Art Newspaper. A márványból készült emberi fejről mintázott szobrot valószínűleg az amerikai csapatok ásták el 75 évvel ezelőtt.
A Romanichelként ismert alkotás 1940-ben készült. Emellett találtak egy másik, a Breker-szoborra kísértetiesen hasonló művet is, egy szintén márványba faragott, méreteiben és kompozíciójában is a Romanichellel megegyező fejet, amelynek alkotóját azonban még azonosítani kell. Dorothea Schöne, a Kunsthaus Dahlem igazgatója is megerősítette, hogy a szobor stílusában is nagyon hasonlít a Romanichelre, ezért azt feltételezik, hogy az is Breker munkája.
Egy feltárás szerint a német nők vallásos áhítattal tekintettek Hitlerre
A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt tagjai kapcsán általában a férfiakról esik szó. Illetve olyan magas katonai beosztású nőkről, mint Irma Grese vagy Ilse Koch, akik a koncentrációs táborokban dolgoztak. A pártnak viszont volt számtalan női tagjai is, akik átlagos háziasszonyok, dolgozó nők voltak, írja a .
A múzeum nyilatkozata szerint mindkét szobor valamennyire megsérült, valószínűleg még mielőtt elásták volna őket. A szobrok az intézményben zajló építési munkálatok közepette kerültek elő. Schöne elmondta, hogy teljesen véletlenül bukkantak rá a két műtárgyra az ereszcsatorna cseréje közben.
No Title
No Description
A második világháború óta eltűntként nyilvántartott szobor egy szinti vagy roma férfit ábrázol, akivel Breker az 1920-as években találkozott Párizsban, és több alkalommal is modellt állt neki. A művész feljegyzéseiből tudhatjuk, hogy a férfi feje valamiért nagyon megragadta őt. Az nem ismeretes, hogy 1940 után miért vette elő ismét a témát. A szintiket és a romákat a nácik 1936-tól üldözték: ezrével deportálták őket a koncentrációs táborokba, ahol félmillióan életüket vesztették.
A birodalmi főváros szobrásza
A Kunsthaus Dahlem 2015-ben nyitotta meg kapuit Breker korábbi műtermében, amelyet 1939-1942 között építettek a náci párt udvari művészének, hogy itt kivitelezhesse a Birodalom újragondolt fővárosa számára a központi megbízásokat. A nácik nem csak a modern alkotásokhoz, hanem a régi műtárgyakhoz is vonzódtak.
Breker szoros munkakapcsolatban állt Albert Speerrel, Hitler főépítészével, akit a náci vezér azzal bízott meg, hogy víziójának megfelelően alakítsa át Berlint Germaniává, azaz az ókori Babilonhoz vagy Rómához hasonlóan monumentális építészeti elemekkel rendelkező birodalmi központtá.
A második világháború alakulása azonban gátat vetett ezeknek az elképzeléseknek, és Breker csak rövid ideig élvezhette a műtermét, mert 1943-ban a bombázások alatt használhatatlanná vált. A háború után szovjet csapatok költöztek be az épületbe, majd 1945-től az amerikai katonai irányítás központjaként funkcionált. Ekkor Breker még itt fellelhető munkáit elszállították egy közeli gyűjtőpontra. A Múzeum közleménye szerint „logikus lenne azt feltételezni, hogy a két szobrot akkor ásták el, amikor amerikaiak kiürítették az épületet.”
Történelmi sorozatok alkonya: mi lett volna, ha nácik nyerik a világháborút?
Azért is nézünk televíziós sorozatokat, hogy kiragadják a nézőt jelenből, és egyfajta alternatív valóságba vigyék. Akkor is, amelyekben csak a szereplők kitalált figurák, és a történet a mai realitásba ágyazódik. Az alternatív történelmi sorozatok, fikciós valóságban játszódó telenovellák, amelyekben az emberiség sorsa egy történelmi fordulópont után a tényleges helyett éppen a másik lehetséges kimenetel felé fordul, reneszánszukat élik.
Nem csak Brekel műterme kapott új funkciót, hanem Hitler osztrák szülőháza is: rendőrörsként fogják hasznosítani.
A két szobor a Kunsthaus Dahlem Múzeumban szeptember 23-tól 2021. január 15-ig megtekinthető.
