Auschwitz, gázkamra, holokauszt, kínzás, munkatábor. Valószínűleg nincs olyan felnőtt a világon, akiknek ezek a szavak ne a zsidósággal történt borzalmakat juttatnák az eszükbe. Ronan Kent, aki gyerekként élte át az elképzelhetetlent, most a New York Times újságírójának mesélt a szörnyűségekről. 

Bizonyos történelmi eseményekre újra és újra fel kell hívni az emberek figyelmét, folyamatosan fent kell tartani az emlékét.

A II. világháború során történt borzalmak, amely millió ártatlan ember halálát okozta, a világon az egyik legnehezebben megemészthető. A kínzások, a rengeteg kegyetlenség, a gyomorszájon csapó orvosi kísérletek mind egyvalamit üzennek: az ember az egyetlen faj, amely képes erre.

Törekednünk kell arra, hogy többet ne fordulhasson elő ehhez hasonló borzalom. A Manhattanben megnyitott Auschwitz-kiállítás emléktárgyai, a táborban található ágyak, a drótkerítés, a gázkamra, a vagon azért annyira ijesztőek, mert valósággá, kézzel foghatóvá tesznek valamit, amiről az emberek legszívesebben nem beszélnének.

Roman Kent túlélte Auschwitzot, de a borzalmakat nem felejti / Fotó: The New York Times

Roman Kent, aki szüleivel és három testvérével került a táborba, a fájdalmas sebeket feltépő emlékek ellenére megnézte a kiállítást. „Felébredtem, és vagy 100 ember vett körül. Hála az égnek, a családommal voltam, de nem tudtam mozdulni se, és így voltunk vagy 4 napon és 3 éjen át. Nem volt vödör se, hogy könnyítsünk magunkon. Az ivóvíz is probléma jelentett” – meséli Kent. A terem belsejében egy üstre mutat.

Ebből mérték a fogvatartottaknak egyszer egy nap a fehérrépa levest, amihez egy negyed szelet kenyeret kaptak. Kent elmondta, mérlegelni kellett, hova állt be az ember a sorba. Ha a végére, akkor több zöldséghez jutott. Viszont ezzel azt is kockáztatta, mire sorra kerül, elfogy a leves.

Május 8-án nyitja meg a Museum of Jewish Heritage az Auschwitz, Not Long Ago, Not Far Away című kiállítását. A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a történtek sajnos bármikor előfordulhatnak újra. Ezt megerősíti a Pittsburghben és San Diegoban történt zsidók elleni merényletek a közelmúltban.

A világ legnagyobb digitális holokauszt-interjúgyűjteménye lesz elérhető magyar intézményekben

Monok István, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Könyvtár és Információs Központ főigazgatója hétfőn Budapesten elmondta: a könyvtár szervezetében működő Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ) Nemzeti Programon keresztül a magyar állam négy részletben megvásárolja a hatalmas forrásanyag örökre szóló hozzáférési jogát a ProQuest tudományos tartalomszolgáltató cégtől.

Kentet, akinek a táborban töltött időszak felért egy örökkévalósággal, 1946-ban Amerikába deportálták. Akkoriban az amerikai állam programot indított, hogy a gyermekeket, akik szülők nélkül maradtak, amerikai családok fogadhassák örökbe. Kent két nővére Svédországba került, egyikük, Dasza nem sokkal a felszabadítás után meghalt, Renia pedig Svédországban maradt. A fiúk Atlantát választották, ahol Leon idegsebész lett, Roman pedig export-import üzlettel kezdett foglalkozni. Megnősült, két gyermeke és három unokája született. Felesége 2017-ben halt meg.

Ami Auschwitzban történt, egyetlen ember sem képes megérteni. Felfoghatatlan

– mondja Kent, ahogyan a galériák között halad tolószékében. Bármennyire is részletesen próbálták felállítani a helyszínt a kiállítók, Kent szerint semmi nem tudja igazán visszaadni az ott elkövetett borzalmakat.

A kiállításhoz készült videót alul tekintheted meg:

“Auschwitz. Not long ago. Not far away.” Trailer

When we envision the Holocaust, Auschwitz rises in our minds. Its long shadows rise. At Auschwitz, one million Jewish people were murdered. Crammed railcars rumbled the arrival of Jewish people from nearly every country in Europe that was occupied by or allied with Germany. Survivors’ stories ask us to witness these losses.

Hirdetés