Lélektani töréspont a ravasz meghúzása előtt
A kártyajáték után Sántha Xénia és Elek Péter maradt magára a kastély udvarán, hogy szembesüljenek a játékmester, Árpa Attila által irányított orosz rulett szabályaival. Bár a fegyvert nem a fejükre, hanem a levegőbe kellett irányítaniuk, a helyzet kézzelfogható súlya és a fegyver valódisága mindkettejüket mélyen megrázta az éjszakai esőzésben.
A hegymászóként komoly fizikai terheléshez szokott Sántha Xénia így emlékezett vissza a megrázó pillanatokra: „Igazából nagyon nyomasztó volt az a szituáció, és valamiért volt bennem egy olyan érzés, hogy nem bánom, ha én halok meg, viszont nagyon szerettem volna, hogy a többiek bent maradjanak és életben maradjanak. Nem tudtam úgy érezni magam, mintha egy játékban lennék, annyira valóságos volt minden, hiszen maga a fegyver is igazinak tűnt, és a helyzet hangulatát az eső is adta.”
A sportoló hozzátette, hogy a napközbeni kimerültség teljesen felőrölte az ellenállását: „Mindenképpen megterhelő mentálisan is, mivel nem számítottunk arra, hogy ennyi megpróbáltatáson kell átmennünk. Annyira fáradt voltam a stégen állás miatt, és annyira szomorú is, hogy egy pillanatra nem bántam volna, ha revolver nálam sül el…” Elek Péter számára a mélypontot azonban egy korábbi vita jelentette, amely során Németh Kristóf teljesen kiborult a kerekasztalnál.