A szülők azóta sem szabadulnak a fájdalmas emlékektől. A bírósági tárgyalásokon rendre felszakadnak a sebek, amiként szívszorító volt azt is többször felidézni, hogy mi is történt azon a végzetes napon. – Soha nem voltam bíróságon, egyszer sem volt ügyünk a rendőrséggel. Alig várom, hogy vége legyen, mert beleőrülünk a férjemmel. Semmi mást nem szeretnénk, csak annyit, hogy kimondják: Bernát élhetne, ha jobban odafigyel a járőr. Nem akarunk bosszút állni, hiszen tudjuk, a fiunkat már nem kaphatjuk vissza. Már majdnem négy év telt el, ám az, amit sokan mondanak, hogy az idő begyógyítja a sebeket, nem igaz. Egyre jobban érezzük a hiányát – mondta sírva Márta asszony, aki arról is őszintén beszélt, hogyan telnek a napjaik fiuk halála óta. – Bernát halála óta egyforma minden nap. Naponta többször elsírjuk magunkat még mindig. Nagyon hiányzik nekünk. Akárki akármit mond, a fiam egy tökéletes ember volt: okos, szép, ügyes, kedves jószívű, barátságos, és szeretett minket. Amiben tudtunk, segítettük, ő pedig a karrierjét építette. Lassan épült a háza. Először az alja, és utána akartuk befejezni a garázsrészt. Bernát kivette a részét mindenből: az asztalos munkát is ő csinálta, a beépített szekrény is a keze munkája volt. Az alsó részben ő csinálta a csillárokat, a spotlámpákat, mindenhez értett. Nem nyúltunk semmihez Bernát házában. Néha átmegyünk, lenyírjuk a füvet, hogy a kert szép legyen, de minden olyan, ahogy azt Bernát hagyta. Az eljárás végéig ez biztosan így is marad. A 41 évesen elhunyt művész emlékét nem csak a család és a művészvilág ápolja: Bernát nevének hallatán ma is sokan felkapják a fejüket. – Állandóan szembesülünk azzal, hogy hiányzik, és ez soha nem múlik majd el. Nem csak a művészvilágban, mindenhol így van ez. Nemrég voltam orvosnál, ahol megálltak egy pillanatra a nevem hallatán. Megkérdezték, a hozzátartózója vagyok-e. Egy másik helyen azt mondták, de jó nevem van, volt egy ilyen nevű színész, csak nem rokon? Pár perccel később már együtt sírtunk, és azt mondták, legyünk büszkék rá, tehetséges fiú volt – mondta a könnyeivel küszködve Babicsek Bernát édesanyja. – Mindennap megyünk a temetőbe, a sírja tele van apróbb ajándékokkal, virágokkal, mécsesekkel. A családi sírkőre pedig felvésettük a nevét néhány hete.