A művészetek szerelmeseinek igazi mennyország Milánó. A városban majd’ ötven múzeum található, melynek több mint a fele szépművészeti témájú. Ezek közül olaszországi látogatásom során az egyik leggazdagabb modern gyűjteménnyel büszkélkedő Gallerie di Piazza Scalaban jártam.

A Gallerie d’ Italia gyűjteményének különlegessége, hogy három város egy-egy impozáns banképületében kapott helyet. A Nápolyban található épületben elsősorban Vincenzo Gemito gyűjteménye látható, és fő profilja a 17-18. századi olasz festészet bemutatása; Caravaggio megjelenésétől a Bourbon-ház dicsőséges korszakáig. A gyűjtemény egy másik része Vincenzában került elhelyezésre. Itt a 18. századi velencei festészet remekein túl orosz ikonfestmények, valamint antik görög kerámiák kaptak helyet.

A Milánóban található épület Gallerie di Piazza Scala néven vált ismertté. Itt találhatóak a 19- 20. századi Olaszország jelentős festőinek, szobrászainak a munkái.

A két korszak szoros egymás mellé helyezése remekül szemlélteti azt az éles változást, ami egy évszázad alatt ment végbe a művészettörténetben. A múzeumban sétálva a 19. századi klasszicizmus olyan jelentős alakjaitól, mint Canova, jutunk el a futurizmus egyik legjelentősebb képviselőjéig, Umberto Boccioniig és a spatializm, azaz a kétdimenziós képsíkot térbelire cserélő új művészeti ág megteremtőjéig, Lucio Fontanaig.

Már csak az impozáns Banca Commerciale Italiana épülete miatt is megéri idelátogatni. A márvánnyal és arannyal borított díszes belső térbe lépve eleve egy festményben érezhetjük magunkat. A múzeum csarnokában körültekintve egyből elmosolyodik az ember, ahogy megpillantja a neoklasszicista környezetben elhelyezett 20. századi minimalista, avantgard festők és a futurizmus legnevesebb olasz képviselőinek alkotásait. Többek közt olyan nevek kaptak itt helyet, mint Georgio de Chirico, Rodolfo Aricó, Piero Manzoni vagy Giosetta Fioroni. A komoly és tiszteletreméltó márványcsarnokban kiállított művek játékossága és humora igazán szórakoztató kontrasztot alkot.

A kisebb termek labirintusában haladva azonban visszarepülünk a 19. századi olasz festészet és szobrászat neoklasszicizmussal és romantikával átszőtt világába. A múzeum fő profilja ugyanis a 19. századi lombardiai művészek bemutatása.

Épp ezért az a látogató, aki ismerős a térségben, könnyen felismerheti a tájképek helyszíneit, hiszen a legtöbb Milánó környékét ábrázolja. Ez a szakasz majd’ 200 festményt, szobrot és domborművet tartalmaz, tizenhárom szekcióra bontva.

Az első három teremben Antonio Canova neoklasszicizmusától indulva haladunk Francesco Hayez és Giovanni Migliara háborús, történelmi romantikája felé, amely a negyedik szekcióban a Risorgimento, azaz az Itália egyesítéséért zajlott felkelések megörökítéseivel tetőzik.

Tovább sétálva békésebb vizekre, Milánó 19. századi városképei felé evezünk,  Luigi Bisi vagy Giuseppe Canella festményeivel, majd a lombardiai régiót megörökítő Ercole Calvival.

Az 1800-as évek vége felé a lombardiai festők nosztalgikus időszaka következett. Ezt a múltidéző időszakot mutatja be a következő három szekció. Visszatér a festményekre az arisztokrácia mindennapjainak idealizálása, valamint az alsóbb középosztálybeli emberek életének, az ipari forradalom okozta radikális változásának kontrasztja. Az utolsó három szekción áthaladva a tájképfestészettől a szimbolizmuson át, végül Boccioni futurizmusáig jutunk el.

A kis termek kellemes félhomályából a csillogó márványcsarnokba érünk vissza, ahol hetvenkilenc 20. századi műalkotás várja a látogatót. A csarnok közepén Mauro Staccioli nagyméretű szobra látható, melyet tematikus elrendezésben vesznek körbe a legváltozatosabb alkotások.  A szekciók az idő, tér, fehér, színek, figurák, és terület formái címeket kapták. Itt kaptak helyet, a festmények és szobrok mellett, a tér-, és videóinstallációk is. Látható itt még Botticelli Vénusz-parafrázis Giosetta Fioronitól, Picasso-replika patchwork teknikával Enrico Bajtól, és még sok más érdekesség, ami igazolja, hogy Olaszország művészete nem ragadt meg a múltban. Hogy őszinte legyek, a 20. századi alkotások humora igazán üdítő, és kellemesen ellensúlyozza a komoly és olykor komor 19. századot.

Aki Milánóba látogat, az mindenképp megfordul a Scala környékén, hiszen kihagyhatatlan nevezetességről van szó. És ha már ott jár az ember, csak pár lépés a Gallerie d’ Italia, ami roppant impozáns belső térrel, pénztárcabarát belépővel és Észak-Olaszország legszebb modern műalkotásaival várja a látogatókat.

Kiemelt kép: www.museomilano.it