Összesen 723 könyv, 750 millió eladott példány és 49 visszautasított házassági ajánlat állt a romantikus füzetregények koronázatlan királynője mögött. Barbara Cartland a közvélemény szemében a csipkés, rózsaszín giccs és a teátrális modorosság élő szimbóluma volt, ám a felszín alatt egy elképesztő munkabírású, kíméletlen üzletasszony irányította a saját maga által felépített birodalmat. Matthew Sweet új életrajzi könyve, a The Great Dictator alapos archív kutatások alapján rajzolja meg a huszadik század egyik legbizarrabb irodalmi jelenségének portréját – írta meg a The Telegraph.

Az írónő a csúcskorszakában kéthetente állított elő egy-egy újabb szerelmes történetet. A munkamódszere teljességgel egyedülálló volt: saját elmondása szerint az ihletet álmában kapta, majd az ebéd utáni órákban egy kanapén fekve diktálta le a történeteket az egymást váltó titkárnőknek. A regények szigorú formulát követtek: egzotikus helyszínek, semmi szex a szűzies öleléseken túl, legfeljebb háromsoros bekezdések és garancia a boldog befejezésre. A kritikusok reakciója nem igazán érdekelte, pedig Peter Ackroyd konkrétan a szupermarketek háttérzenéjéhez hasonlította az írásait, Germaine Greer pedig steril önbecsapásként írta le azokat.

Szembefordulás a korszellemmel és a Barbara Cartland körüli botrányok

A társasági életben és a televízióban is folyamatosan szereplő szerző nyíltan hirdette régimódi nézeteit. Meggyőződése volt, hogy a nőknek olyannak kell lenniük, mint egy szép bonbonos doboz, a nehéz fizikai és szellemi munkát pedig meg kell hagyniuk a férfiaknak. A rózsaszín chiffon ruhák, a hatalmasra lakkozott frizurák és a teátrális kiszólások miatt a brit közvélemény szemében gyorsan paródiává vált, olyannyira, hogy Arthur Marshall író csak egy animált habcsóknak nevezte őt. Bár egy 1981-es múzeumi felmérésen a látogatók őt szavazták meg annak a személynek, akit a legszívesebben látnának kalodába zárva, a népszerűségét semmi sem tudta megingatni.

A történethez hozzátartozik, hogy a különc imázs mögött komoly társadalmi és politikai kiállások is álltak. A második világháború alatt katonai szolgálatot teljesített, később pedig megyei tanácsosként kiállt a gépkocsis romák jogaiért és a bentlakásos idősotthonok felújításáért. Napi 90 vitaminpirulát szedett, a méz gyógyító erejét hirdette, és a szintetikus anyagok betiltását követelve korai környezetvédőként lépett fel. Ugyanakkor a királyi családdal való kapcsolata terhelt marad, mivel lánya, Raine McCorquodale lett Diana hercegnő hírhedten utált mostohája.

Rejtett kéziratok és a semmivé vált vagyon

Az írónő szinte az utolsó pillanatig aktív maradt, és megérte a kétezres évek elejét is. Bár élete során mesés vagyonokat keresett a több százmilliós eladásokkal és a nevét viselő különféle termékekkel, a halála után a számlák kiegyenlítése és az adók kifizetése után az öröksége gyakorilag nullára csökkent. Maga az írónő sem tudta megmagyarázni a dolgot, egyszer ugyanis csak annyit mondott egy interjúban, hogy fogalma sincs, hová tűnt az a rengeteg pénz.

A történet lezárása azonban tartogatott még egy utolsó irodalmi meglepetést. Halála után a háza egyik hátsó hálószobájában a hagyatékkezelők még 151 teljesen kész, gépelt, ám kiadatlan regénykéziratot találtak. A termelés tehát a színfalak mögött az utolsó pillanatig nem állt le, biztosítva, hogy a rózsaszín birodalom történetei még hosszú évekkel a szerző halála után is elérhetők maradjanak az olvasók számára.