A pap, aki a Kádár-rendszerben kezdte pályáját
Amikor Beer Miklóst 1966 júniusában Esztergomban pappá szentelték, Magyarországon az egyházi élet jóval többről szólt a vasárnapi miséknél. A kommunista állam a vallási közösségeket politikai kérdésként kezelte, az állambiztonság pedig külön apparátust működtetett az egyházak ellenőrzésére.
A fiatal pap előbb Kőbányán, majd Szobon szolgált káplánként. 1970-ben Márianosztrára került plébánosnak, 1976-tól pedig Pilismaróton folytatta szolgálatát. Ezek az évek egybeestek a Kádár-korszak azon időszakával, amikor az állam már kevésbé látványos eszközökkel, de változatlanul igyekezett befolyásolni az egyházak működését.
A Magyar Nemzeti Levéltár történeti feldolgozása szerint az állambiztonság az 1970-es és 1980-as években különösen figyelte azokat az egyházi csoportokat, amelyek a hivatalos vezetéstől eltérő nézeteket képviseltek. A vallási közösségeken belüli kapcsolatok és az ifjúsági tevékenység is a politikai rendőrség érdeklődésének középpontjában állt.
Az egyházi elhárítás nem kizárólag kívülről próbálta ellenőrizni a vallási életet. A rendszer működésének fontos része volt a személyes kapcsolatok kiépítése, az információk megszerzése és a közösségeken belüli folyamatok befolyásolása.
Beer Miklós pályája közben egyre magasabb egyházi tisztségek felé vezetett. 1979-től az esztergomi szemináriumban tanított, 1999-ben annak rektora lett, majd 2000-ben püspökké szentelték. Három évvel később II. János Pál pápa a Váci Egyházmegye élére nevezte ki.
A rendszerváltás után így annak az egyháznak az egyik vezetője lett, amelynek korábbi működését a pártállam évtizedeken át igyekezett ellenőrzése alatt tartani. Püspökként azonban már egészen más kérdések miatt került rendszeresen a nyilvánosság elé.
