A 3 milliárd megmaradt, csak a jelentése változott meg

Kocsis Máté a Fidesz választási veresége után nevezett meg több olyan közszereplőt, akiket a párt árulóinak tartott. Borbás Marcsiról azt írta, éveken keresztül közel 3 milliárd forintot kapott a főzőműsoraira, majd közvetlenül a választás előtt kezdte úgy érezni, hogy ugyanazért a pénzért kétszer annyit kell dolgoznia.

A mondat erejét a szám adta. Böll kisregényében is így épül fel Katharina Blum sajtóban megrajzolt alakja: az egyes részletek önmagukban felismerhetők, ám a közéjük illesztett következtetések már egy másik embert teremtenek. Borbás sem az összeget vitatta, hanem azt a jelentést, amelyet Kocsis hozzárendelt.

A műsorvezető szerint a 3 milliárd forint nem az ő személyes jövedelme volt, hanem 16 év alatt mintegy 800 műsor teljes gyártási költsége. Ebből kellett finanszírozni a stábokat, az utazásokat és az elkészítés egyéb kiadásait, miközben a produkciók jogai a közmédiához kerültek. Borbás már a Partizánnak adott interjújában részletesen elmagyarázta, miért készül perre.

Ez ugyanaz a törés, amely Böll történetét működteti: az adat nem feltétlenül hamis, mégis félrevezetővé válhat attól, amit elhallgatnak mellőle. A teljes gyártási keretből így lesz egyetlen embernek „adott” pénz, majd ebből erkölcsi tartozás, végül az „áruló” minősítés indoka.

Borbás azért nem tekintette egyszerű politikai sértésnek a bejegyzést, mert szerinte az közpénzzel való visszaélés gyanúját is rávetítette. A hallgatás ebben a helyzetben nem békés kiszállást jelentett volna, hanem annak kockázatát, hogy Kocsis változata marad az egyetlen közismert történet.

Amivel én meg vagyok vádolva, az bűncselekmény. Én ezt nem hagyhatom, hogy egy ilyennel megvádoljanak. Perre megyek

mondta Borbás Marcsi.

A politikai címkének most jogi állítássá kell válnia

Katharina Blum elvesztett tisztességében a főszereplő hiába próbálja helyesbíteni a róla kialakított képet: minden magyarázata újabb gyanús részletté változik. Borbás esetében is ez volt a csapda. Ha válaszol, védekezni kényszerül egy már elkészült szerep ellen; ha hallgat, az „áruló” és a 3 milliárd összekapcsolása akadálytalanul rögzülhet.

A Blikk értesülése szerint Borbás megtette a szükséges jogi lépéseket. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a felek peren kívül megegyeznek-e, vagy tárgyalóteremben folytatódik az ügy. Jogerős döntés nincs, így az sem lezárt kérdés, hogy Kocsis bejegyzésének vitatott részei politikai véleménynek vagy bizonyítandó tényállításnak minősülnek-e.

A per ezért nem pusztán arról szólhat, megsértették-e Borbás Marcsi jó hírnevét. Azt is megmutathatja, meddig alakíthatja át a politikai kommunikáció egy összeg jelentését, mielőtt felelősséget kell vállalnia a belőle felépített történetért. Böll világában a cím helyettesítette a bizonyítékot; a bíróságon Kocsis Máté már nem számíthat arra, hogy az „áruló” szó önmagában elvégzi ezt a munkát.