Az urban exploration, röviden urbex, világszerte egyre népszerűbb hobbi. A lényege egyszerű: felfedezni azokat a városi tereket, amelyek elzárva vannak a nyilvánosság elől, legyen szó elhagyatott gyárakról, régi bunkerekről vagy kórházak titkos járatairól. A vonzerő nem csupán az ismeretlenben rejlik, hanem abban a hangulatban is, amit ezek a helyek árasztanak – a rozsdás vasajtók, a lehullott vakolat, a múlt szellemei. A tevékenység hazánkban is egyre népszerűbb, Budapest pedig különösen hálás helyszín, hiszen a város felszíne alatt gyakorlatilag egy másik világ húzódik. Ezt a világot tárta fel nemrég a „Félelemétterme” néven ismert magyar urbexes is, aki a fővárosi Péterfy Sándor utcai kórház alá jutott be. Felfedezése különösen izgalmas, mert nem egy sötét, porlepte alagutat talált, hanem egy kivilágított járatrendszert, amely úgy hat, mintha még mindig funkciója lenne.
Kapcsolódó cikk
A falak mentén vastag csövek futnak, a mennyezetről szűrt fény szivárog, és az embernek olyan érzése támad, mintha egy hidegháborús film díszletei között járna. A felfedező azonban nemcsak fényt talált: volt ott egy bezárt, rácsos ajtó, ami után tovább folytatódott az alagút, egy használaton kívüli hordágy, amely a múlt kórházi sürgés-forgását idézte, és egy teljesen oda nem illő fém bevásárlókocsi is. Az urbex lényege a művelői szerint mindig is a történetek keresése volt. Nemcsak a falak, a csövek vagy a por rétegei érdekesek, hanem az, amit ezek mögött megsejtünk: kik jártak ott, mire használták, és miért maradt minden úgy, ahogy. Az urbexesek ilyen felfedezései nem csak izgalmasak, hanem egy új szemszöget is nyitnak a városról – egy Budapestet a Budapest alatt.
Kapcsolódó cikk
Újabb botrány egy magyar kórházban, életveszély, erre már nincsenek szavak