Geszti Péter dalszerző-reklámszakember Facebook-posztjának nyitómondata egyszerű és drámai: „Megborult az első dominó. Hamarosan dől a többi is. Szinte magától.” A bejegyzés visszatérő refrén-mondata – „Balásy sír” – egyszerre gúnyos és figyelmeztető. Geszti szerint nem csak Balásy Gyula a főszereplő, és a végén nem csak ő fog sírni. „Felkészül Matolcsy, Mága, a tizedes meg a többiek” – zárja a posztját, jelezve, hogy amit Balásy megindított, egy hosszabb dominósor első köve.
Kapcsolódó cikk
A poszt apropója a hétfői Kontroll-interjú volt, amelyben Balásy bejelentette cégcsoportja felajánlását. Geszti azonban nem a felajánlásnál időzik, hanem annál a kérdésnél, amelyet a közvélemény eddig csak érzett, de senki nem számszerűsített pontosan: mekkora pénz folyt át a rendszeren, és hol van belőle a visszacsorgatott rész?
A 15%-os jutalék és ami mögötte van
Geszti állítása szerint 2015 után az állami reklámtendereken egy fix, 15 százalékos ügynökségi jutalékot vezettek be. Ez az arány „messze fölötte volt a piaci átlagnak” – a nagyobb cégek komoly megrendelések esetén akár 2-3%-ért is vállaltak ilyen munkát. A 15%-os fix jutalék egyszerre torzította a piacot, károsította az államot, és „brutális fix nyereséget biztosított a kijelölt csókosoknak.”
Kapcsolódó cikk
A számítás egyszerű: Geszti szerint Balásy cégein 2017-től legalább 1200 milliárd forint közpénz folyt át. Ennek 15%-a 180 milliárd forint – elegendő lenne 1500 Ferrari megvásárlásához. Balásynak egy tucat sincs. „Ki járhat a többivel? Egy feltaláló? Egy gázszerelő? Egy utcai harcos?” – teszi fel a kérdést Geszti, egyértelműen a visszacsorgatásra utalva. A legfrissebb sajtószámítások szerint Balásy cégei 2017 óta 92,5 milliárd forint osztalékot fizettek ki – ez messze elmarad a 180 milliárdtól.
Miért volt Balásy az ideális közvetítő?
Geszti szerint Balásy Gyula súlytalansága volt az egyik legfontosabb tulajdonsága. „Kellett valaki, aki bevállalta a szakmailag védhetetlen médiaelhelyezéseket, például azt, hogy egy-egy útszakaszon eszetlen mennyiségben jelent meg ugyanaz a plakát.” Ezt a gyakorlatot Geszti „totálisan felesleges pénzszórásnak” nevezi – de hozzáteszi, hogy ez nem véletlen volt, hanem szükségszerű. A fix jutalék miatt a mennyiség növelése automatikusan növelte a bevételt, a hatékonyság nem számított.
Kapcsolódó cikk
A túlzásba vitt hirdetési özön ráadásul politikailag is kontraproduktív volt: „A mindent ellepő kormányzati hirdetésektől egyre többen fordultak el undorodva, és az ilyen »túlhirdetés« nemcsak a politika felé terelte a korábban közélettel nem foglalkozó választókat, hanem felbőszítette a későbbi szavazók nagy részét.” Vagyis Geszti olvasatában Balásy propaganda-gépezetét nemcsak drágán fizettük meg – hanem az saját megrendelőjének is ártott.
„1200 milliárd folyt át a cégeken, a 15%-os jutalék 180 milliárd – Balásynak egy tucat Ferrarija van. Hol van a többi?" – kérdezi Geszti Péter, hozzátéve: Balásy sírása csak az első dominó.
Geszti Péter posztja nem csupán elemzés – hanem figyelmeztetés is. A Balásy-ügy nem zárul le azzal, hogy a propagandacézár felajánlja cégeit. A rendszer, amely ezt lehetővé tette – a fix jutalék, a visszacsorgatás, a gyűlöletkampányok kivitelezői – még mindig itt van. Az elszámoltatás most csak elkezdődött. „Felkészül Matolcsy, Mága, a tizedes meg a többiek” – és Geszti szerint ez nem fenyegetés, hanem törvényszerűség.
Kapcsolódó cikk