Az elsősorban a ’80-as évek horror-, sci-fi- és akciófilmjei előtt tisztelgő synthwave népszerűségét mozgóképes fronton a Drive (2011), majd a Stranger Things (2016) lendítette fel. Utóbbi harmadik évada hamarosan érkezik. A zenei stílus instant klasszikusaként Kavinsky Nightcallját lehetne említeni. Ezúttal a neonfény hevítette utcák és rongyosra koptatott VHS-szalagok szerelmesei figyelmébe ajánlunk egy különleges alkotót: Com Truise-t.

Kaliforniától a csillagködökig

Hirdetés

Com Truise (eredeti nevén Seth Haley) a keleti partról származó, jelenleg a nyugatin tevékenykedő zenész. Júniusban új klippel jelentkezett: Ultrafiche of you. Mielőtt annak ismertetésére rátérnénk, szeretnénk röviden megismertetni a dal elkövetőjével is az olvasót. Már négy album van mögötte, amelyek egy külön sztori egyes fejezeteit képezik. Egy Com Truise nevű űrutazó bolyongásairól mesélnek, aki kénytelen volt megszökni az elnyomott társadalomból.

Haley tavaly hazánkban is fellépett.

Zenéje a synthwave számomra legszimpatikusabb oldalát domborítja ki. A durvább, ragacsosabb hangzás mellett mer éteri, áradó is lenni.

Ezeket a hangzásvilágokat egy percig sem görcsösen fűzi egybe. Egyetlen folyamatosan mozgásban lévő burjánzás az, amit albumról albumra egyenletes színvonalon produkál. Ben Devlin kritikus szerint a stílus legrosszabb formájában nem több egy érdekes Instagram-filternél. Erről itt szerencsére szó nincs.

A műfajon és saját keretein belül apró fogásokat bevetve Com Truise zenéje igen változatos tud lenni: bakelit sercegés, trópusi madarak füttye, patakcsobogás vegyül az űrutazásba. Sok elektronikus zenész kísérletezik hasonló koncepcióval. Mégis Truise munkássága kapcsán éreztem leginkább, hogy az elképzelés maradéktalanul megvalósult.  Különösen a 2012-es In Decay albumon mossa át egymást szépen a space ambient és az „éjszakai motorozós”, karcosabb szintihangzás.

Com Truise – Ultrafiche of You (Official Video)

Inspired by the evocative, haunting atmospheres of the track and by the cinema of Andrei Tarkovsky, Ingmar Bergman and Krzysztof Kieślowski, the video for Ultrafiche of You is a metaphysical journey through the seasons of life.

A legtöbb dal általában középtempós, egy-kettő néha hektikusan megtekeredik. Kibillent, hogy utána ismét beszippantson. Kolonizálja a hallgató figyelmét. A legnagyobb pluszt talán a dallamok organikus és szintetikus rétegeinek fúziója jelenti. A hozsánna ellenére azonban meg kell jegyeznem, biztos van, aki számára Truise űrodüsszeiája egy idő után ellaposodónak hangozhat. Sebaj, nem árt kis dózisokkal kezdeni.

A vasaló és az android

Az elkövetkezőkben két dalt szeretnék bemutatni, amelyekhez klip is készült. Mindenekelőtt fontos kiemelni a Propagationt. Ez a 2017-es mélabús alkotás vizualitásában is érdekes. Az ötvenes évek aranykorabeli ruházkodása és lakberendezése csúszik egybe az Ex Machinára (2014) hajazó sterilséggel. Főhőse egy nőnemű android, akit gazdája házimunkára és vágyai kielégítésére használ. A címben jelzett propaganda a robot által véletlenül megtalált használati utasításban jelenik meg.

Ez magyarázattal szolgál számára, miért is érez jóformán semmit. A klip legszomorúbb része, amikor az android ezen változtatni akarván a gőzölgő vasalóhoz nyomja tenyerét. Az étel helyett karjába mélyeszti a kést. Végül fellázad, és meggyilkolja elnyomóját.

Com Truise / Fotó: Vrwrts

A nézőtől gépies integetéssel búcsúzik. Meghagyva a zavarodottságot: a gyilkossággal egyetértve saját fajunk fölött mondunk ítéletet, az azonosulás az androiddal eleinte mégis teljes. Fontosabb talán az a rendszerszintű struktúra, amiben a gyilkosságot elkövető robot vagy engedelmes eszköz vagy pedig dühöngő, elkeseredett lázadó. Saját méltóságának megélésére nem kínálkozik sem hely, sem lehetőség. A bűnbeesés olvasatra egyértelműen utal, hogy a robot neve Eve vagyis Éva. A tudást jelentő gyümölcs, a propaganda pedig, ami megdönti Ádám uralmát, a használati utasítás.

Az emlékek ebihalak, és nem lesznek belőlük békák

A júniusban debütáló Ultrafiche of You nagy nevekkel dobálózik: a látványvilágot Tarkovszkij, Bergman és Kieślowski filmjei inspirálták. A klip főszereplője különben (Kseniia Dubovitz Dubovitskaia, Insta-modell) tényleg olyan, mintha ezen három alkotó valamelyik művéből lépett volna elő. Jelen darabot Gianluca Minucci dirigálta. Korábbi munkái között akad egy Phantogram-klip, amibe a skinheadektől cigiző apácákon át mariachi zenekarig megpróbáltak mindent belezsúfolni.

Az Ultrafiche of You-ban a természet végig hangsúlyos marad. Nemcsak a vadvirágos rét, a szélben borzolódó lombozat, de maguk az évszakok is.

A tavasz szépiába hajló fényeivel a várakozást, míg a nyár viharaival az érzelmi felbolydulást jeleníti meg. Az ősz pedig egy elnyugvó, üres melankóliát. A víz itt belepi a kacatok, fotók tömegét, a mániákusan motyogó Dubovitz körül pedig nyüzsögnek az ebihalak. Ez a rész tényleg olyan, mintha a Nosztalgiából (1983) vagy Sztalkerből (1979) ollózták volna ki.

Jelenet az Ultrafiche of you című klipből / Fotó: knotoryus

Amit látunk, azt a személyes kapcsolatok és emlékek elvesztése váltja ki. Az utazás a téli szürkületben egy remetelaknál ér véget. Azonban a képsorokat nehéz hanyatlástörténetként szemlélni. A transzcendenciára a fényviszonyok izzó, folyékony megjelenítése, a rendkívüli anyagérzékenység is ráerősít.

Istenélmény a medence szélén

A kedvenc jelenetem a medence melletti ábrándozáson túl Dubovitz levitálása. A súlytalanság megjelenítése eleve gyönyörű tud lenni a vásznon. A Gravitáció (2013), a Jupiter holdja (2017) vagy A hitehagyott (2017) is szépen példázzák ezt. A lebegést követő csobbanáshoz pedig talán Joaquin Phoenixé volt mérhető a Sosem voltál ittben (2017).

Jelenet az Ultrafiche of you című klipből / Fotó: Bonafide Magazine

A végkicsengés nem az elkeseredésé. A kliphez mellékelt, ezotériába hajló magyarázat szerint a legközönségesebb életben is felsejlik, hogy semmi sem hibavaló, minden gyökeret ver bennünk. Ha hézagosan, tökéletlen formában is. Ehhez további kulcsot ad Henry James egyik novellája (The Altair of the Dead), amiben a főhős sajátos „vallásává” lesz az elhunyt szerettekre való emlékezés. Ezt az idehaza kevésbé ismert elbeszélést a kliphez az alkotók által mellékelt iromány említi, mint inspirációs forrást.

Zeneileg is összefonódik a kint és a bent. Mélyebb húzóhangzatokra csimpaszkodik egy magasabb és lágyabb harmónia. Ez később szilárd formát ölt, máskor pedig egészen krémszerű. A dob állandóan reszket, vagy nagyobb lélegzetvételű ugrásokat tesz.

Emlékezni fogok a béke eme percére, a szamócára, a tejescsöbörre, az arcukra a homályban. Michael alszik, Joseph a lantjával. Emlékezni fogok az itt elhangzott szavakra, és úgy vigyázok erre az emlékre, mint e tálra, amelyből a tejet iszom. És ez jel lesz nékem, ami elégedettséggel tölt el.  

Részlet A hetedik pecsétből (1957), ami a klip készítőit is megihlette.

Hirdetés