Április 8-án ünnepeltük a Nemzetközi Romanapot, majd április 11-én a Magyar Költészet Napját. Ennek apropójából és a két esemény előtt tisztelegve, a ContextUs két közéleti szereplőt és két művészt kért fel a romarhyme megvalósítására.

A résztvevők egy-egy strófát szavalnak el Jónás Tamás Új remény című verséből a   #romarhyme    keretében belül. A keretes szerkezet jól reflektál az általunk kívánt mondanivalóra: Daróczi Ágnes, Oláh Norbert, Setét Jenő és Szegedi Tamás mind-mind

a jövő reménye.

A videóban látható helyszín Oláh Norbert 8. kerületi műterme. Szegedi Tamás mögött éppen a festőművész legújabb munkái láthatók azon képek mellett, amellyel elnyerte a Gruber Béla-díjat. Oláh mögött pedig a műterméből is megfigyelhető háztetőket konstatlálhatjuk. Konzekvens választás volt a ContextUs részéről, hiszen többszörös jelentéstartalommal bír a panoráma: a kerület mellett Oláh Norbert már említett munkái, amelyen jelenleg dolgozik.

Daróczi Ágnes mögött szintén egy roma festőművész, Balázs János, festményei láthatók.

Daróczi Ágnes Berettyóújfalun született 1954-ben. Férjezett, Bársony János. Gyermeke: Bársony Katalin, 1982. Sokoldalú képzettségű és tehetségű ember, aki az elektronikus újságírás mellett etnológus, kulturális menedzser és előadóművészként is tevékenykedik. 1978-ban fejezte be felsőfokú tanulmányait az ELTE magyar- és népművelés szakán. A Patrin Magazin alapítója és felelős szerkesztője (1992-1998). A magyar televíziózás történetében első romanap szervezője (1994. augusztus 2), melyet 1995. december 10-én a második is követett. Számos szerkesztő, szerkesztő-riporteri munkáját őrzi az Archívum. Díjai: Tolerancia díj (1998), Pro Cultura Hungariae – Kodály Zoltán-díj (1999), Göncz Árpád-díj – a Budapesti Amerikai Nagykövetség emberjogi díja (2002), Vígh Mónika-díj – a Szabad Demokraták Szövetségének nőnapi díja (2005) és 2017-ben neki ítélték oda a Radnóti-díjat.

Oláh Norbert 1990-ben született. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett a 2016-ban festő szakon, és diplomamunkájáért elnyerte a Gruber Béla-díjat. A Roma Büszkeség Napjára az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanéves évfordulója alkalmából Oláh tervezett pólókat a Roma Sajtóközpont (RSK) felkérésére. Emellett az RSK nevével fémjelzett Aranypánt-díj arculatát tervezte Solymosi Mór webdizájnerrel karöltve. A Rombusz Műhely egyik alapító tagja és főkoordinátora. A tavalyi évben, 2016-ban alakult közösségi tér Budapest egyik üde színfoltjává nőtte ki magát.

Setét Jenő civil polgárjogi aktivista. 2011-ben szerzett ismertséget azzal, hogy a népszámlálás előtt arra ösztökélte a romákat, minél többen vallják magukat cigánynak. 1972-ben született Sárospatakon. Szobafestőnek tanult, de ezt a szakmáját sosem gyakorolta. Dolgozott viszont szociális munkásként. A Phralipe roma szervezet alapító tagja, az Ide tartozunk – Roma Közösségi Hálózat létrehozója. Roma Polgárjogi Díjjal, Solt Ottilia-díjjal, Emberi Jogi Emlékplakettel, Fekete Párduc-díjjal is kitüntették. Öt éve szervezte meg a Roma Büszkeség Napját. A kezdetben néhány tucat felvonulóból álló csoport mára többezressé duzzadt. Nős, két lánya van.

Szegedi Tamás András 1986-ban született. Színházi tanulmányait a Shakespeare Színművészeti Akadémia hallgatójaként kezdte 2010-ben. Több előadásban is közreműködött színészként a Karaván Művészeti Alapítvány társulatában, a Bohócok a Láthatáron csoporttal és a Független Színháznál is. 2012-ben hozta létre az Affér Budapest társulatot, amellyel 2013-ban Antré-díjat nyertek a budapesti Antré fesztiválon. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem Drámainstruktor szakos hallgatójaként színházi neveléssel foglalkozik. 2005 óta A Fiatal Írók Szövetségének tiszteletbeli tagja, akkor jelent meg első verses kötete a Bujaság Húrjain címmel. A ContextUs Színház rovatának egykori szerkesztője, a Rombusz Műhely egyik alapító tagja.

Új remény

Izmos a szívem, mint egy távfutóé.
Szálkás a testem, és barna, nemes.
Sérült, s nem tudja, mire érdemes.
Nézzetek ennek a vadnak a szemébe!
Én vagyok a jövő reménye.

Végtelen szemem van: időm nemesacél.
A lélek hol, mint a gomb, hol mint a sztyeppél.
Nem mérgesítették bűnök, rozsdás eszmék.
Itt áll kiöltözve, de hol a büszkesége?
Én vagyok a jövő reménye.

Semmi más nem: csak ember.
Se kereskedő, sem írnok nem leszek.
A közelemben langyosodnak az istenek.
Finomodjon-e tovább, hogy senki se értse?
Én vagyok a jövő reménye.

Amit most teszek, mások fogják.
Eresedik tőlem is ez a szegény ország.

A költő jött ide, hogy belekérdjen a szemébe
minden olvasónak: a szíved megért-e?
Én vagyok a jövő reménye.

Hirdetés