Balásy Gyula egykori birodalmát végleg elvágták az állami megrendelések éltető forrásaitól
Az egykor magabiztos üzletember mozgástere gyakorlatilag a nullára redukálódott, ahogy a hivatalos állami gépezet kíméletlenül elvágta a keretszerződések jelentette utolsó pénzügyi köldökzsinórt is. A közpénzek védelmére felesküdött Belügyminisztérium és a felügyelete alá tartozó NRÜ nem tehetett mást, minthogy a teljesítések súlyos kockázata miatt azonnal kihátrált a megbénult, botrányokba süllyedt cégcsoport mögül. A jogi szakértők egybehangzó véleménye szerint a hirtelen szerződésbontás még egy esetleges, évekig húzódó bírósági perben is megállná a helyét, hiszen a vállalkozó a zárolások miatt ténylegesen képtelenné vált a milliárdos feladatok elvégzésére. Képes lesz-e a sarokba szorított cégvezetés bármilyen kiskaput találni a jogi útvesztőben, mielőtt a teljes felhalmozott vagyon a hitelezők és az állam martalékává válik a bíróságon? A minisztériumi folyosókon a fókusz a sokkoló szerződésbontás után azonnal a kárt szenvedett, kiszolgáltatott alvállalkozók tömegeinek megmentésére helyeződött át a krízisértekezleteken. A kormányzati tisztviselők ígérete szerint a nyomozások árnyékában is kiemelt figyelmet fordítanak a korábbi rendezvények kapcsán felhalmozódott, kifizetetlen számlák és a bajba jutott, tönkretett beszállítók sorsának rendezésére. A krízismenedzsment gőzerővel dolgozik a háttérben, hogy a cégcsoport bukása ne rántsa magával a hazai rendezvénypiac számtalan kisebb, vétlen szereplőjét egy visszafordíthatatlan adósságspirálba. A Belügyminisztérium szakemberei a nap 24 órájában azon fáradoznak, hogy egy jogilag is tiszta, megnyugtató mentőcsomagot dolgozzanak ki a csődközeli helyzetbe került, ártatlan partnerek számára.
A Belügyminisztérium és az NRÜ új utakat keres a kiemelt nemzetközi események lebonyolítására
Az állami gépezet egyszerűen nem engedheti meg magának a leállást, hiszen a naptár tele van kiemelt hazai és nemzetközi eseményekkel, amelyeket a letartóztatások és botrányok ellenére is zökkenőmentesen kell lebonyolítani a nemzetközi közönség előtt. A monopolhelyzetben lévő cégek kiiktatásával hirtelen hatalmas, tátongó űr keletkezett a piacon, amelyet a megrendelők most egyedi közbeszerzésekkel és gyorsított, célzott eljárásokkal próbálnak betömni a színfalak mögött. A feketelistára került, adóhatósági eljárás alatt álló egykori favoritok ezekből az új, tiszta lapot jelentő beszerzésekből már jogilag is teljesen kizárhatók a közeljövőben. Vajon mekkora káoszt okoz a beszerzési osztályokon, hogy napok alatt kell pótolniuk azt az infrastruktúrát, amit egyetlen ember cégei építettek ki az elmúlt évek során?
Kapcsolódó cikk
„Balásy Gyula nem az oka a bukásnak, hanem te” – Bencsik András keményen oda szólt Menczer Tamásnak
A végső, kivégzéssel felérő csapás valójában nem érkezett előzmények nélkül, a kormányzat már napokkal korábban, június 19-én megkezdte a kommunikációs szálak módszeres és csendes elvágását a minisztériumokban. Egy fű alatt átvitt jogszabály-módosítás lehetővé tette az állami intézmények számára, hogy kilépjenek a kötelező központosított rendszerből, és saját maguk intézzék a beszerzéseiket a megbízhatatlanná vált, nyomozás alatt álló partner megkerülésével. A régi keretszerződések a Kommunikációs Hivatalnál ezzel a lépéssel teljesen kiüresedtek, és puszta papírfecnivé váltak a porosodó jogi irattárakban. Az összehangolt állami elhatárolódás egyértelmű üzenetet küldött az üzleti élet minden szereplőjének arról, hogy a hatalom többé semmilyen formában nem kíván közösséget vállalni a bukott cégbirodalommal.
A cégcsoport korábbi irányítóközpontjaként szolgáló, Budapesten található Montevideó utca 6. szám alatti központi irodaház a hatósági zárolások és a botrány kirobbanása óta a fizetésképtelenség csendes emlékművévé vált a fővárosban.
A Balásy-korszak, amely hosszú éveken át kérlelhetetlenül meghatározta a magyar állami kommunikáció és rendezvényszervezés minden rezdülését, egy nyári kedd reggelen végérvényesen lezárult a nyomozók asztalán. A lefoglalt akták, a befagyasztott bankszámlák és a dühös hitelezők serege egy olyan birodalom romjait jelzik, amelynek felemelkedése éppoly látványos volt, mint a mostani, drámai bukása az államigazgatásban. A nyomozóhatóságok és az adóellenőrök munkája a háttérben még hónapokig, de talán évekig is eltart majd, amíg a kifizetetlen számlák és a gyanús pénzmozgások teljes, nemzetközi hálóját felgöngyölítik a kihallgatótermekben. Vajon ki lesz az a következő, kivételezett szereplő, aki át meri venni a hatalmas felelősséggel és bűnügyi kockázattal járó állami megbízásokat a most kíméletlenül megtisztított piacon?
Kapcsolódó cikk