Csémy Balázs immár második éve játssza Tóth János, a Duna TV szituációskomédia-sorozat címszereplőjének unokaöccsét. A gyomorbeteg agglegény és a szerethető, bár naiv Balázs közösen küzdenek a sors csapásaival. Közben egy olyan magyar valóságot mutatnak meg, amit korántsem csak a képernyőn lehet látni. A második évad végéhez közeledve beszélgettünk a színésszel múltról, jelenről és jövőről, és egy kicsit a sorozatról is.

Hirdetés

ContextUs: Nyomon követted nézőként a Tóth János sorozat előzményét, a Munkaügyek szériát?

Nem igazán. Egy-két epizódot láttam csak, de mivel sok színészkollégám játszott a sorozatban, így valamennyire azért mindig képben voltam.

ContextUs: Mi volt a fő oka, amiért elvállaltad ezt a szerepet?

Több oka is volt. Egy magyar színésznek nincs sok forgatási lehetősége, eddig nekem sem volt. Így örömmel mentem el a castingra, jól sikerült, és a rendező, Nagypál Orsi azonnal bizalmat ébresztett bennem.

Szimpatikus volt számomra, ahogy képviselte a sorozatot, és nagyon örültem, amikor végül engem választott ki.

Kiderült, hogy ez egy fantasztikus lehetőség, nagy szerep, amit nem lehet kihagyni. Szabadúszó színész voltam, szükségem volt az ilyen típusú, jófajta munkára.

ContextUs: A Tóth Jánost sem története, sem a főszereplő jelleme, sem a karakterek közötti konfliktusok miatt sem lehetne pozitív hangvételűnek nevezni – ennek ellenére szeretik és várják a nézők. Mit gondolsz, mi lehet ekkora vonzerő a sorozatban?

Szerintem a címszereplő személye a kulcs. Nem véletlen, hogy ez az a karakter, aki köré egy teljesen új sorozatot lehetett kitalálni. Tóth János egyszemélyben képviseli mindazokat a negatív tulajdonságokat, amelyek  – bár csak részletekben – mindannyiunkban jelen vannak ma Magyarországon. A sorozat görbe tükör, amelyben mindenki magára ismerhet, ha hajlandó belátni, hogy időnként esetlenek, megúszósak és előítéletesek vagyunk, és néhanapján akár kicsit gyarlók is.

Csémy Balázs / Fotó: Cseke Dorka

ContextUs: Hogyan jellemeznéd néhány szóban Molnár Balázs személyiségét?

Ő a saját 10-15 évvel ezelőtti énem. Tulajdonképpen azokat a vonásokat figurázom ki benne, amik annak idején engem is jellemeztek: egy frissen Budapestre költözött naiv, vidéki srác, nagy szívvel és még nagyobb álmokkal. Mindezek mellett ragaszkodik egy zárt értékrendhez, ezért sokszor összeütközésbe kerül az őt körülvevő világgal, és a sorozat végére sok mindenben változik. Az első évadban még egyetemre járt, valamint gyógyszerkísérletekkel foglalkozott, a másodikban viszont már egészen más élethelyzetben láthatjuk őt, inkább a magánéleti, párkapcsolati problémák dominálnak.

Különös, hogy néha írnak nekem 15-17 éves srácok a sorozattal kapcsolatban, amiből arra következtetek, hogy azok a problémák, amikkel Balázs szembesül, őket is megérintik.

Tőlem már távol áll ez a keresgélő életszakasz, de nagyon meghatónak tartom, hogy a hasonló sorsú fiatalok számára sikerül eljuttatni az üzenetet, hogy nincsenek egyedül a gondjaikkal.

ContextUs: Nehéz feladatnak találtad megfogni a karakter lényegét?

Nem mondanám. Annyi nehézségem volt talán, hogy minél hamarabb fel kellett vennem a forgatás ritmusát, meg kellett szoknom a nagyon korai keléseket. Azt is ki kellett tapasztalnom, hogy mi az, ami még belefér a kamera előtt – itt elsősorban színészi gesztusokra gondolok-, és mi az, ami már nem, ami sok, vagy nem igaz a felvételen. Rá kellett jönnöm, mit tudok én hozzáadni ehhez a karakterhez, ezért próbáltam saját élményekből ihletet meríteni. Szerintem roppant kellemes érzés, amikor képesek vagyunk – ha csak visszatekintve is, – magunkon nevetni.

Mucsi Zoltán kóbor kutyának adja a Balázs zakóját

Mucsi Zoltán (Tóth János) mindenképpen meg akarja akadályozni, hogy Balázska állásinterjúra menjen, ezért a zakóját kilöki egy kóbor kutyának. Mucsi Zoltán legjobb színész, legjobb jelenetei. Részlet a Tóth János című sorozatból. 1. évad, 24. rész Munkaügyekből jól ismert Tóth János élete válságba kerül.

ContextUs: Mi volt a legjobb élményed a szereppel, esetleg a forgatással kapcsolatban?

Rengeteg csodás pillanatot éltem ott át, nehéz közülük egyet kiválasztani. Talán az az alkalom volt a legemlékezetesebb, amikor egyszer Rujder Vivivel egy végigdolgozott hajnal és délelőtt után egy szünetben elaludtunk egymás vállán a díszletben, egy kanapén.

Amikor felébredtünk, azt láttuk, hogy senki nincs már sehol, és félálomban azt hittük, hogy már régen vége a munkaidőnek, mindenki elment és minket véletlenül ottfelejtettek – ezt támasztotta alá a portás is, aki nem sokára bejött szólni, hogy lassan mi is szedelőzködhetnénk.

Aztán persze  hirtelen emberek jelentek meg a különböző takarásokból, a diszlet különböző zegzugaiból, az asszisztensek, a kameramanok, a teljes stáb elbújt! Teljesen hihető volt a helyzet, elvégre még a tévé portását is valahogy sikerült rávenniük, hogy vegyen részt a beugratásunkban.
Ami számomra a legnagyobb ajándék, hogy mivel minden epizódban benne vagyok, minden mellékszereplőhöz van kötődésem. Kiváló magyar színészek, akikkel másképpen talán soha nem találkoztam volna és immár a sorozatnak köszönhetően mindegyikükkel kialakult egyfajta hosszabb vagy rövidebb, de személyes munkakapcsolat.

ContextUs: Korábban részt vettél már filmes forgatáson is – hogy találod, van különbség a sorozat és a film forgatása között?

Hogyne! Alapvető különbség közöttük, hogy míg a filmnél két-három percet rögzítenek egy nap alatt a végső alkotásból, egy sorozatban akár 14-et is. Ez mindenre hatással van: mennyi beállítás lehet, mennyit lehet próbálni, mennyi idő marad a felkészülésre, valamint magát a munkatempót is erősen megszabja. Egy film forgatásánál sokkal több mindenre van lehetőség – nem véletlenül, elvégre minden képkockának tökéletesnek kell lennie, hogy az jól mutasson a filmvásznon. Nekünk is lehetőség szerint hibátlanul kell dolgoznunk, mindezt nagyon gyorsan, de úgy, hogy a tempó ne menjen a minőség rovására. Ez gyakran nehéz feladat. Ezért is szoktam néha előre ötleteket, játékokat kitalálni az egyes jelenetekhez, hogy a felkészülés ne a forgatástól vegye el az időt.

Csémy Balázs / Fotó: Cseke Dorka

ContextUs: A munkád során sok különböző karaktert kellett már alakítanod. Hasonlított a korábbiak közül valamelyik a Tóth Jánosban megszemélyesített unokaöcs szerepére?

Korábban teljesen más jellegű szerepeim voltak, mint a sorozatban. A kecskeméti színházban sok klasszikus drámai szerepet játszottam – Csehov, Shakespeare, Dosztojevszkij, Marlowe –, de nagyon ritka volt, hogy a testi vagy lelki alkatomnak megfelelő karaktert kellett megszemélyesítenem. Leginkább a szélsőséges, tőlem távol álló szerepek találtak meg.

ContextUs: Bár néhány évig a kecskeméti színház tagja voltál, jó ideje már szabadúszóként dolgozol. Melyik életforma vált be inkább a számodra?

Egyértelműen a szabadúszó életmód tetszik jobban. Nagyon szerettem a kecskeméti társulattal dolgozni, rengeteg élményt és tapasztalatot köszönhetek nekik, de szabadúszóként sokkal több lehetőségem van, jobban tudok a munkáimban is részt venni, és hatalmas előnyt jelent számomra, hogy én rendelkezem az időmmel, az éves beosztásommal.

ContextUs: Szabadúszóként hány munkát tudsz egyszerre elvállalni?

A Tóth János mellett nem sokat. A sorozat egész évben leköt, ráadásul a forgatás pont a színházi évadban, szeptembertől májusig szokott tartani, ami ellehetetleníti, hogy esetleg leszerződjek egy színházhoz. Egy-két munkát el tudok vállalni, de még egy teljes munkaidő nem lenne megoldható.

Csémy Balázs / Fotó: Heisler Zsófia

 

ContextUs: Mit gondolsz, mi a szabadúszó élet előnye?

Egyrészt ahogy említettem már, én rendelkezem az időmmel. Másrészt sok mindenben, sokféle feladatban kipróbálhatod magad.

Amikor kint éltem Londonban nagyon sokat fejlődött az angol tudásom, így amikor visszajöttem, úgy döntöttem, hogy ezt megpróbálom kamatoztatni, és bekerülök azokba a külföldi produkciókba, amiket itt forgatnak.

Ilyenkor általában ugye a fontos szereplőket külföldről “importálják”, a helyszínen csak néhány mondatos szerepekre keresnek embereket – de számomra ez nem volt hiúsági kérdés. Hozzá kell tennem, hogy érdekes volt megtapasztalni azt is, amikor az ember nem csupán egy-egy jelenetben szerepel a háttérben és két óvatos szót szól angolul, hanem huzamosan jelen van, esetleg az egész történet rá épül.

ContextUs: Mik a terveid a jövőre vonatkozón?

Nyáron derül ki, hogy lesz-e folytatása a sorozatnak. Amennyiben lesz, boldogan csatlakozom ismét a stábhoz. Akárhogy is alakul, nagyon sok jó energiát és sikerélményt adott nekem már így is ez a munka, és ezért hálás vagyok. Emellett abban a szerencsében részesülhetek, hogy immár szinte állandó munkakapcsolatom van a Magyar Állami Operaházzal. Ez év nyarán is játszom majd két zenés produkcióban, továbbá részt veszek olyan prózai előadásban, aminek az Opera a gondozója.

Idén először ráadásul részese voltam egy színházi nevelési előadásnak a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház szervezésében, amit még több helyen, elsősorban vidéki gimnáziumokban fogunk játszani. Ennek a címe: A megtorlás napja. Amennyiben lehetőség nyílik rá, a jövőben nagyon szeretnék még ezzel a csapattal együttműködni.

CV

Csémy Balázs komáromi születésű színművész. Tanulmányai messzire sodorták otthonról, a Selye János Gimnázium elvégzését követően a torontói York University film szakos, majd visszatérve a Szinház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. Öt évig a kecskeméti Katona József Színház tagja volt, majd immár szabadúszóként 2014-2015 között a londoni Royal Academy of Dramatic Art tanulója volt. Haza produkciókban eddig az Aurora Borealis – Északi fény-ben (2017), illetve a most futó, népszer sorozat, a Tóth János-ban (2017-) szerepelt.

Hirdetés