Nem kell televíziós sorozat ahhoz, hogy az emberek elinduljanak olyan helyekre, ahol valamilyen szörnyűség történt korábban. Csernobil, Auschwitz, Észak-Korea, a sort még folytathatnánk. Bár mindenki a saját felelősségére utazik, az úgynevezett „dark tourism” vagy sötét turizmus mögött legtöbbször morbid kíváncsiság húzódik meg.
A The Guardian újságírója, Jessica Alice utánajárt, miért vonzódnak az emberek olyan helyekhez, ahol valamilyen borzalom történt, számtalan ártatlan ember halt meg. Érdekes, hogy egyáltalán létezik olyan, hogy sötét turizmus, hiszen például Csernobil vagy Észak-Korea látogatása nem teljesen veszélytelen, előbbi a sugárzás, utóbbi a szigorú szabályok miatt. Damon Young filozófus szerint ezek az utazások kimozdítják az embert a mindennapi életéből, azt azonban kihangsúlyozza, az izgalom csak akkor érezhető, ha az illető nem érzi magát életveszélyben.
Maria Tumarkin, az Axiomatic című könyv szerzője esszéket és riportokat gyűjtött össze művében, amelyek a traumát és veszteséget tárják fel.
Tumarkin szerint, aki szakértője a témának, van különbség turizmus és egy bizonyos hely tiszteletből való meglátogatása között, bár a motivációkban lehetnek átfedések.
A szerző úgy gondolja, az emberek ösztönösen késztetést éreznek arra, hogy fizikailag ott legyenek valahol, ahol valamilyen tragédia történt. Rik Brinks, aki még 2016-ban látogatott el Csernobilba, ma saját turisztikai cégét vezeti, amely tragédiával sújtotta helyekre szervez utakat. Ő másképp látja a helyzetet, inkább a szépségük felől fogja meg ezeket a helyszíneket. Brinks szerint a média mindig a negatív oldalával foglalkozik a dolgoknak, holott, mint mondja, lehetne másképp is.
Csernobil morálisan még nem készült fel a turisták fogadására
Ami 1986-ban történt Csernobilban és a közeli városban, Pripyatban, senki nem felejti. A világ egyik legnagyobb katasztrófája, amit négyes számú reaktor felrobbanása okozott, számos ártatlan életet követelt. Még évekkel később is voltak halálos esetek, miután a sugárzás miatt rengetegen kaptak rákos megbetegedést, nem beszélve a többi káros következményről.
A probléma sajnos az, hogy a legtöbb ember nem tiszteli a helyszínek történelmi múltját, viccet csinálnak a koncentrációs táborokból, szelfiznek Csernobil elhagyatott lakásaiban. Az etikátlan viselkedés pedig más kontextusokban is folytatódik, ahogy Tumarkin mondja.
Young szerint az embereknek tisztelnie kellene a helyi lakosokat, kérdéseket feltenni, egyszóval: megérteni a történeteket, hogy lássák az összefüggéseket. Ugyanis nagyon nem mindegy, ki milyen szándékból látogat el történelmünk legnagyobb szenvedéseit látott helyeire.
