Küzdelem a perui határvidéken és a nyelvtudás hiánya
A hajsza reggelén a versenyzőknek a dél-amerikai ország rendkívül nehéz terepviszonyai között kellett boldogulniuk, miközben a mezőny tagjai közel 4000 méteres tengerszint feletti magasságban kezdték meg a megmérettetést. A ritka levegő és a fizikai fáradtság mellett a legnagyobb akadályt a helyi lakossággal való kommunikáció jelentette.
Miközben Molnár Viktor fia, Titusz kiválóan beszélt spanyolul, Alberto pedig anyanyelveként használta a nyelvet a sofőrök meggyőzésére, a színésznőknek komoly gondot okozott az eligazodás. A stoppolási kísérleteik sorra kudarcba fulladtak a forgalmas csomópontokon.
„És bíztunk a szerencsében, ami mellőlünk már az első pillanatokban elpártolt, ami a stoppolást illeti” – mondta el az interjúban Csomor Csilla, felidézve az út szélén eltöltött tehetetlen perceket.
A színésznő kitért arra is, hogy bár a hét korábbi szakaszaiban mindent erőből próbáltak megoldani, a mindent eldöntő napon ez a mentalitás már nem bizonyult elégségesnek. „Ez persze a hajszára épp nem igaz, mert ott mindenki kiadja az utolsó erejét is” – tette hozzá a küzdelem intenzitását elemezve.
A műsorban a szabályzat szerint kizárólag stoppal és gyalogosan lehet haladni a kijelölt ellenőrző pontok felé, így a helyiek jóindulata döntötte el az egyes feladatok elérési idejét. A szerencse hiánya és az elvesztegetett órák végül a mezőny legvégére szorították a párost.
A búcsú perceiben Csomor Csilla egy dermesztő próbatételt idézett fel: a Titicaca-tó fagyos hullámai közül kellett felhoznia a túlélést jelentő arany zsákocskát.
