Állítása szerint sokan hajlamosak arra, hogy sajnálják a szingliket és az egyedül élőket, pedig úgy véli, erre semmi szükség. Azt gondolja, ez az állapot azoknak megterhelőbb, akik érzékenyek és szükségét érzik annak, hogy valaki fizikálisan is ott legyen mellettük. Az időseknél azonban megjelenhet a kiszolgáltatottságtól való félelem: „Fiatalabb korában az ember egyáltalán nem törődik azzal, hogy mi lesz akkor, ha esetleg lebetegszik, és nincs mellette senki, aki segíthetne. Ahogy haladunk előre az időben, a kiszolgáltatottságtól való félelem egyre erősödhet. Ez egy szorongást okozó tényező, ami nekem is eszembe szokott jutni. De az is igaz, hogy van, akinek van családja, és mégsem kapja meg a szükséges segítséget. Nem papírforma, hogy család esetén lesz, aki gondoskodik idős korában az emberről” – emelte ki a színművész.