„Tomi bátyám, most mi lesz velünk?”
A szülők elvesztése utáni első személyes látogatás drámai pillanatokat hozott a testvérek között az intézmény falain kívül. A beteg nő azonnal szembesült azzal a ténnyel, hogy az édesapja többé nem jön el érte a látogatási napokon.
„Amikor apu halála után először kihoztam magunkhoz, megkérdezte tőlem: ‘Tomi bátyám, most mi lesz velünk?’ Megnyugtattam, hogy semmi sem változik, minden ugyanúgy lesz, mint eddig: ‘Jössz hozzánk, és együtt leszünk.’ Láttam rajta, hogy ettől megnyugodott” – idézte fel a megrázó találkozást Tamás.
A határozott testvéri jelenlét segített eloszlatni a félelmeket, így a húg megértette, hogy nem maradt teljesen magára a világban. A családi hagyományok folytatásaként a közelgő születésnapi megemlékezést is közösen töltik majd a családi otthonban.
Deák Bill Gyula gyermekkorában orvosi műhiba következtében veszítette el az egyik lábát, így az énekes egész életében különleges empátiával és megértéssel viseltetett a fizikai vagy mentális nehézségekkel küzdők iránt, ahogy arra az MTI életrajzi anyagai is rámutattak.
Ez a családi szolidaritás vált most a túlélés alapjává a gyermekei számára, miközzben a fiúnak az édesapja zenei örökségét is rendeznie kell.
A Zala Vármegyei Szent Rafael Kórházban bekövetkezett tragédia után hátrahagyott, felénekeletlen dalok sorsáról azonban azonnal dönteni kellett.
