Történelmi vereséget szenvedett a Republikánus Párt a félidős választásokon

A Demokrata Párt mindkét törvényhozási kamarában megszerezte a többséget az Egyesült Államok félidős választásán. A republikánusok számára a felmérések által jelzettnél is súlyosabb visszaesést hozott a szavazás, hiszen Kansasban 96 év után először nyert demokrata szenátorjelölt, Texasban pedig 32 év után tört meg a republikánus uralom.

A Képviselőházban az előzetesen várt 230–240 helyett 255 körüli mandátumot szerezhettek a demokraták, a Szenátusban pedig akár 55 vagy 56 helyre is nőhet a többségük. Tábor Áron, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karának (ELTE TáTK) egyetemi tanársegédje és a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Tanszék oktatója a Szeretlek Magyarországnak adott interjújában felidézte az előzetes mérések buktatóit.

Mint mondta: „A közvélemény-kutatások ebbe az irányba mutattak, bár mindenki nagyon óvatos volt ezekkel szemben. Az elmúlt tíz évben, ha visszamegyünk egészen 2016-ig, Donald Trump első megválasztásáig, többször előfordult, hogy a közvélemény-kutatások alábecsülték a republikánus szavazótábort, különösen akkor, amikor Trump maga is indult. Voltak is teóriák arról, hogy a republikánus szavazók egyszerűen nem válaszolnak a közvélemény-kutatásokra. A kutatók mindenféle módon, súlyozással igyekeztek ezt kompenzálni, de volt egy ilyen félelem, hogy ezt nem mérik be jól, és ezért becsülik túl a demokrata előnyt.” Ehhez képest ezúttal a demokrata fölény mértékét becsülték alá.

A szakértő rámutatott, hogy Texasban a demokrata James Talarico végül tíz százalékpontot meghaladó fölénnyel győzött Donald Trump pártfogoltjával, Ken Paxtonnal szemben. A kiütéses vereséghez az is hozzájárult, hogy az elnök a hivatalban lévő republikánus szenátorral, John Cornynnal szemben avatkozott be a jelöltállításba.

Bár Trump utólag azzal védekezett, hogy az ő nevével a szavazólapon más eredmény született volna, korábban éppen ő kérte a választóktól, hogy személye melletti kiállásként voksoljanak. A történelmi párhuzamokat vizsgálva Tábor Áron kiemelte, hogy a második ciklusban kormányzó elnököknél nem ritka a korrekció.

„A félidős választások mindig egy kicsit a korrekcióról szólnak. Főleg a második ciklusukban lévő elnököknél, akik már nem indulhatnak újra, elő szokott fordulni, hogy a pártjuk komoly vereséget szenved. Barack Obama idején, 2014-ben például a republikánusok megszerezték mindkét kongresszusi házban a többséget” – emlékeztetett a szakértő.

A mostani arányok azonban inkább a George W. Bush második elnöksége alatti, 2006-os súlyos elutasítottsághoz mérhetők. A választói felháborodást elsősorban a növekvő üzemanyagárak, a megélhetési nehézségek, valamint a megindított iráni háború gazdasági és biztonsági terhei fokozták.

Az amerikai társadalom úgy értékelte, hogy a kabinet nem a hazai mindennapi problémák megoldására összpontosított a mandátuma alatt. A szavazók döntése nyomán így a törvényhozás mindkét ága teljes mértékben átkerült az ellenzék felügyelete alá.

Az ellenzéki többség azonban nemcsak a szövetségi költségvetés megbénításával fenyegethet. Az ellenőrző jogkörök révén az ICE és a Trump család ügyei is célkeresztbe kerülhetnek.