Kiszámíthatatlanság és az elszámoltatás korlátai a Fehér Házban
A szakértői elemzés legfontosabb megállapítása szerint az elnök magatartását a következő időszakban a kiszámíthatatlanság határozhatja meg. Donald Trump politikai pályája korábbi szakaszaiban is váltogatta az egyezségek keresését a konfliktusok hirtelen élezésével.
A mostani választási fiaskó után a legsúlyosabb kockázatot az jelenti, hogy miután újabb elnöki ciklusra már nem választható meg, lekerülnek róla a hagyományos politikai fékek. Tábor Áron úgy fogalmazott, a legfőbb aggodalmat az kelti, hogy az elnök olyan állapotba sodródhat, amelyben számára már „minden mindegy”.
Mivel alkotmányosan kizárt az újabb indulása az elnöki posztért, egyre kevésbé érzi majd szükségét az önmérsékletnek vagy a kompromisszumos megállapodások tiszteletben tartásának. Ez a lélektani helyzet a belpolitikai és a nemzetközi frontokon is a konfrontációk további élezéséhez vezethet.
Eközben az ellenzék részéről felmerült a felelősségre vonási eljárás újbóli megindításának gondolata is. Hakeem Jeffries, a Képviselőház házelnöki székének demokrata várományosa a kampány során nem zárt ki semmilyen jogi lépést a kabinettel szemben. A korábbi évek tapasztalatai alapján azonban a törvényhozók jóval megfontoltabban viszonyulhatnak a kezdeményezéshez, hiszen a politikai sikeressége kizárólag a Szenátus szavazatarányain múlhat.
Az alkotmányos szabályok szerint az elnök elítéléséhez és elmozdításához kétharmados többség szükséges a Szenátusban, amivel a demokraták nem rendelkeznek. Egy mintegy 55 fős demokrata frakció esetén legalább 12 republikánus szenátor átszavazására lenne szükség a sikerhez.
Emiatt az eljárás puszta demonstratív lefolytatása helyett a képviselők vélhetően csak akkor indítanák meg a folyamatot, ha a kormánypárton belül is határozott elhatározás születne a hatalom korlátozására.
Az ellenzéki térfél megfontoltsága jelzi, hogy a kongresszusi eszközök sem alkalmazhatók korlátlanul pusztán pártpolitikai megfontolásokból. Az intézményi patthelyzet következtében az elnöki figyelem óhatatlanul a törvényhozási felügyelet alól mentesebb területek felé fordulhat. Ez az elmozdulás a nemzetközi kapcsolatrendszerben is azonnali átrendeződéseket indíthat el.
Az elnöki mozgásteret azonban egy vietnámi háború után született rendelkezés törheti meg. De vajon meddig mehet el a Kongresszus a katonai felhatalmazás megvonásában anélkül, hogy alkotmányjogi válságot robbantana ki?
