Donald Trump július 24-én az Ovális Irodában „talán rasszistának” nevezte LeBron Jamest, majd felvetette, hogy az NBA-sztár egyszerűen csak nem kedveli őt. Arthur Miller Salemi boszorkányok című drámájában John Proctor kezében szakad szét a kikényszerített vallomás: itt egy kosárlabdakérdésből, az elnök válaszában, hűségpróba lett.
Az elnök nem hozott fel konkrét esetet, amelyre a minősítést alapozta volna. Saját magyarázata szerint „azokat szeretem, akik szeretnek engem”; az élsportoló közéleti tekintélye és a politikai szerep közti átjárást más helyzetből villantja fel Polgár Judit köztársasági elnöki felkérésének visszautasítása.
Donald Trump Michael Jordant a barátság és a golf miatt választotta
Az újságíró eredetileg azt kérdezte, Michael Jordan vagy James a valaha volt jobb kosárlabdázó. Trump Jordan mellett döntött, mert barátjának nevezte, akivel golfozik, és „nagyon jó fickónak” tartja. Ezután mondta Jamesről: „talán rasszista”, de az is lehet, hogy „nem kedveli Trumpot”.
Trump és James korábban is nyilvánosan konfliktusba került, de a pénteki válaszban az elnök nem egy régi vitára, hanem személyes rokonszenvre hivatkozott.
LeBron James neve és John Proctor aláírása
Az elhangzottakban a fordulat nem Jordan dicsérete, hanem a feltétel: a sportoló megítélése a vele szembeni személyes viszonyra csúszott át. Miller drámájában Salem vezetői a kételyt alakítják át beismerendő vétekké; Proctortól nem érvet, hanem aláírást várnak. A vitában ez lett a legsúlyosabb bélyeg.
Ez nem állítás James rasszizmusáról, hanem Trump bizonyíték nélkül kimondott személyes minősítése. A Fehér Ház július 24-i felvételén az elnök maga fűzi össze a „talán rasszista” mondatot azzal, hogy James talán nem kedveli őt. A döntő kérdés így nem a két játékos pályán mért öröksége, hanem az, ki írja alá a lojalitás papírját — és ki tépi el.