Reálpolitikai számítások és a transzatlanti szövetség jövője

A MAGA intellektuális körein belül jelentős belső vita zajlik arról, hogy miként viszonyuljanak az öreg kontinenshez. Sumantra Maitra, a washingtoni Institute for Peace and Diplomacy munkatársa szerint komoly ellentmondás feszül a nemzeti érdekeket védő realizmus és a civilizációs küldetéstudat között, hangsúlyozva, hogy a kettő egyszerre nem tartható fenn, mivel a reálpolitika képviselői inkább Ázsiára és a közvetlen gazdasági előnyökre fókuszálnának.

Laura K. Field kutató úgy látja, hogy a mozgalom gondolkodását egy „bonyolult szeretet-gyűlölet viszony” jellemzi, amelyben a tisztelet és a kioktatási vágy egyszerre van jelen. Miközben a hagyományos transzatlanti kapcsolatok hívei, mint Joe Wilson kongresszusi képviselő, bíznak a közös történelmi kötelékek és a kereskedelem megtartó erejében, a választói felmérések szerint az újjobboldali tábor egyre kritikusabban szemléli Brüsszelt.

Lane Greene és az Economist elemzése szerint ez a kettősség valójában az amerikai jobboldal belső szorongásait tükrözi: az európai jóléti és szekuláris modellt látva saját politikai ellenfeleik jövőképét vetítik a tengerentúlra, ami tartósan megnehezíti a kompromisszumot az elkövetkező évekre – ismertette az Economist.