Hatalmas politikai hullám törte meg a republikánus többséget

A 2026. novemberi félidős választásokon elszenvedett republikánus kudarc mértékét az Economist ahhoz a kaotikus élményhez hasonlította, amikor egy szörföst maga alá gyűr a hatalmas víztömeg a tengeren. A lap szerint a törvényhozási helyek elvesztése nem a szokásos ciklusközi visszaesés, hanem a Watergate-botrány óta tapasztalt legnagyobb választói elfordulás az Egyesült Államokban.

A Demokrata Párt megszerezte az irányítást a Kongresszus mindkét háza felett, áttörést érve el a korábban megingathatatlanul konzervatívnak számító dél-karolinai és texasi körzetekben is. A képviselőházi szavazatok országos összesítésében a demokrata jelöltek mintegy tizenhárom százalékpontos előnnyel zártak a republikánus riválisokkal szemben.

A washingtoni felsőházban az ellenzék ötvennégy mandátumot számlál a két független képviselővel együtt, a képviselőházban pedig körülbelül kétszázhatvan helyet mondhat magáénak a korábbi kisebbségi létszámhoz képest. Kansas állam a New Deal korszaka óta először választott demokrata szenátort, míg Texasban csaknem négy évtized után tört meg a republikánus monopólium.

A szavazást megelőző felmérések már jelezték a lakosság rendkívüli elégedetlenségét: a megkérdezett amerikaiak nyolcvan százaléka úgy nyilatkozott, hogy érdemi változásra vagy „teljes és tökéletes felfordulásra” van szükség az ország irányításában. A lap értékelése szerint a választók egyértelműen a korábbi washingtoni politikai mechanizmusok felszámolását követelték az urnáknál.

A szavazóköri felmérésekből ugyanakkor az is kiderült, hogy a társadalmi elégedetlenség mögött közvetlen és húsbavágó gazdasági, valamint katonai döntések álltak, amelyek azonnal felszínre hozták a Fehér Ház belső vitáit.

A Wall Street Journal által idézett exit poll adatok ugyanis pontosan megmutatták, mekkora törést okoztak a védővámok és az iráni konfliktus a választók megítélésében.