Miért maradt el a katarzis, és mit hoz a politikai napirend?
A névsorok böngészése után sokakban csalódottság maradt amiatt, hogy a közzététel nem hozott azonnali feloldozást és történelmi igazságtételt. Dull Szabolcs az interjúban nyomatékosította: „Katarzisra nem számíthattunk, és ennek nem is ez a politikai célja.”
Dull Szabolcs szerint azonnali katarzisra már nem lehet számítani, aminek objektív oka lehet a biológiai idő múlása: az 1989 előtti beszervezettek 1971 előtt születtek, így ma a túlnyomó többségük már elhunyt vagy idős korban van. Ennek következtében a szereplők túlnyomó többsége mára elhunyt, vagy a hatvanas-hetvenes éveit tapossa, így a személyes szembesítés lehetősége szinte teljesen megszűnt.
A téma ugyanakkor a jelenlegi közéletben új politikai kontextust kapott azáltal, hogy Magyar Péter, a Tisza Párt vezetője kiemelten napirendre tűzte a kérdést. A politikus élesen bírálta az 1990 óta működő összes kormányt, amiért szerinte egyik politikai erő sem tette meg a szükséges lépéseket a teljes nyilvánosságért.
Dull rámutatott az új pártpolitikai felállás lényegére: „…a Tisza az első olyan párt, amelyik nem rendszerváltó párt generációs alapon, illetve maga a párt újdonsága alapján is, nem lehetett érintve ebben az ügynökaktákban.” Emiatt a szervezet teher nélkül, kívülálló pozícióból tudja kezelni ezt a korábban zárt ügyet.
Az elemző szerint a minimális politikai próbatételt most az jelenti, hogy a nyilvánosság és a hatóságok miként reagálnak a jövőben még előkerülő, élő érintettekre vonatkozó információkra. A folyamat folytatásaként a tervek szerint a következő fázisban újabb levéltári adatok feldolgozása válik hozzáférhetővé a kutatók és az érdeklődők számára.
Dull Szabolcs szerint a valódi próbatétel most az lesz, hogy a nyilvánosság és az állam mit kezd azokkal az élő szereplőkkel, akikről most vagy a következő körben terhelő információk kerülnek elő.
