November 16-án, az Akvárium Nagyhalljában lépett fel fennállásának ötödik évfordulója apropójából az Elefánt zenekar. A műfaji sokszínűsége miatt jellegzetes bandát telt ház fogadta, akik az elmúlt öt év és négy lemez összes fontos dalának szerepeltetésével és többek között olyan vendégszereplőkkel, mint Lovasi András vagy Süveg „Saiid” Márk, gondoskodtak róla, hogy a bő kétórás koncerten minden rajongó igazi Elefánt-élményben részesüljön.

Hirdetés

Egy novemberi nap volt, 2012-ben, amikor a szombathelyi kék padlásszobából elinduló Szendrői Csaba (ének) és Tóth András (gitár) Horváth Bence Edével (basszusgitár), Kovács Zoltánnal (billentyű), Németh Szabolccsal (dob) és az azóta már kivált Kunert Péterrel kiegészülve, Elefánt zenekarként megkezdte pályafutását, ami csütörtökön hatalmas mérföldkőhöz ért. Erre emlékezve indult el a koncert, a November című számmal, ami az első dal az együttes Kék szoba nevű bemutatkozó kislemezén. A folytatás, ahogyan mondani szokták, történelem, s mintha ezt üzente volna a következő számválasztás, a Körbelátó ami már a Vérkeringő nevet viselő első nagylemezről érkezik, abból az időből, amikor az Elefánt már országszerte ismert volt.

A rajongók teli torokból harsogják a jól ismert dalszöveget, Jézusisten – reagál Szendrői Csaba az összegyűlt hallgatósereg vehemenciájára, majd belekezd a Cirkusz című következő számba. A dal jellegzetes örvénylése lüktetéssé alakul, itt pedig már nincs olyan vendég az Akvárium NagyHalljában, aki ne táncolna önfeledten.

A koncert precízen kidolgozott látványvilága remekül asszisztál az Elefánt zenéjéhez, megidézve a dalok absztrakt világát, hol kriptai, hol meghitt hangulatot varázsolva.

Az évfordulós koncert különlegessége éppen az volt, hogy a zenék mögötti művészeti koncepció szinte maradéktalanul átjött, mert külön figyelem fordítódhatott azokra az apróságokra, amik egy átlagos koncertről elmaradnak. Egy-egy szóló, vagy a vendégzenészek által hozzátett plusz hatására a dalok kibontakozhattak, legszebb formájuban zengtek a Hallban. Ilyen volt például a magával ragadóan melankolikus Vacak, amit viszonylag ritkán lehet hallani Elefánt koncerten, talán éppen azért, mert a dalban közreműködő és a koncerten vendégszereplő Miczura Mónika vokáljával és Vági Tamás kürtjével egy teljesen új szintre lép a szám. A zenei élményhez sokat tett hozzá, amikor Kovács Zoltán a billentyűknél megtoldhatta dalokat szólóival.

/ Fotó: sinco

Az estét az Analog Balaton nyitotta, a zenekar egyik tagja Zsuffa Aba volt az első közreműködő a születésnapos együttes koncertjén, gitárjátékával és vokáljaival kísért több számot, ezzel egy részletesebb hangzáshoz hozzájárulva például a már emlegetett Cirkuszban. A banda egyik leginkább kísérletező darabját, a Faunt Saiid segédkezésével hallhattuk.

Az Elefánt sokszínű világának és az Akkezdet Phiai rímzsonglőrének találkozása eleve egy progresszív remekmű, az élő verziónak pedig minden impulzív pillanata, minden sora sokkal nagyobbat ütött. A koncert utolsó vendégelőadója, az est különleges meglepetése pedig nem más volt, mint Lovasi András, akivel a Kispál és a Borz Szívrablás című zenéjét játszották el, majd a Paulában közreműködött a nemrég 50. születésnapját ünneplő zenész – ez utóbbi alighanem maradandó élmény lesz mindenkinek, aki láthatta.

A kollaboráció minden pillanata aranyat ért, a koncert előtt sokat töprengtem azon, hogy vajon melyik lesz az a közös pont ahol Lovasi és az Elefánt stílusa összeérhet, némileg meg is lepett a végeredmény: a zenekar hangszerelése és Szendrői Csabi hangszíne tökéletesen illeszkedett minden Kispálos kedvenc szakítós nótájához, a bohókás Paula „akkorb*zdmegjei” pedig felejthetetlenül hangzottak Lovasitól, olyan természetességgel kapcsolódott be, mintha csak ő írta volna a számot.

/ Fotó: Hegyi Júlia Lily Photography

Szinte elrepült a két óra, míg a zenekar eljátszotta különféle stílusjegyekkel borított útjának legfontosabb alkotásait, s közben világossá vált, hogy az Elefánt a leghálásabb ünnepelt: igyekszik a legaprólékosabban megmutatni mindent, ami a Kék Szoba óta történt velük, legutóbbi, Minden című albumukig. Az érzéseket, a világokat, amiket felépítettek dalaikban, azokat a helyeket, amik minden rajongó számára jelentenek valamit: emlékeket, hangulatokat, periódusokat az életükből.

Ez az idegenvezetés az első pillanatától utolsóig élményszerű volt, hiszen a legfontosabb dalok sorba vételével pont azt támasztották alá, amiért rengetegen imádják őket: sokszínűségüket, stílusosságukat.

Olyan slágereket tudnak írni, amik szinte egyáltalán nem is hasonlítanak az előzőre, mégis működnek, minden szám egy új utazás, olyan mesterien játszadoznak a műfajokkal. A fénypontok számomra a Miczura Mónival kiegészített Vacak élő verziója és természetesen Lovasi András feltűnése voltak, de végighallgatni a legjobb Elefánt szerzeményeket élőben, a sarokkőtől a jelenig, a Kék Szobától a Mindenig, ráadásul ahogyan említettem, sokszor kibontott, születésnapos verzióban, olyan élmény amire akármikor vevő vagyok.

Hirdetés