Fázsy Anikó József Attila-díjas magyar műfordító, szerkesztő 1939. július 8-án született Budapesten, az elmúlt évtizedekben legtöbben a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat művelt és sokoldalú szerkesztőjeként, és az európai, főleg francia történéseket figyelő, elemző és értékelő, mértékadó cikkei miatt ismerhették. Ma hajnalban hosszú, méltósággal viselt betegség után örökre lehunyta szemét.
Fontosabb könyvei: A francia színház a XVIII. században (1974); Remények és riadalmak. Új Európa felé (összeállította Nagy Miklóssal, 1991); Szex és tabu (összeállította Nagy Miklóssal, 1992); A demokrácia melankóliája (összeállította Nagy Miklóssal, 1993); A Naphta szindróma (2003).
Elsősorban franciából fordított, többek között François Mauriacot, Emil Ciorant, Misima Jukiót, Marguerite Durast, Albert Camus-t, Michel Foucaultot és George Dubyt.
Szellemisége, nyitottsága, széles műveltsége még betegségben töltött utolsó éveiben is átcsillogott az egyre szorítóbb, egyre nehezebben elviselhető betegség hétköznapjain. Egyre többször maradt távol az általa szervezett programoktól, de a háttérből folyamatosan szerkesztett, szervezett, tárgyalt, pénzt szerzett a tematikus számokra, és segített, ahol kellett. Csendesen és méltósággal várta a halált. Egy széles látókörű, européer szemléletű, szabad gondolkodású, csillogó érvelésű, minőségelvű korszak egyik meghatározó személyisége volt. Isten nyugosztalja!
