1. A kettős árazás kiskapuja: miért volt aranybánya a fűtőolaj?
A rendszerváltás utáni Magyarországon a gazdasági szabályozás komoly kiskaput hagyott a tüzelőanyagok piacán. A motorhajtó gázolaj és a háztartási fűtőolaj (HTO) kémiai összetételét tekintve szinte teljesen megegyezett, áruk és adótartalmuk között azonban óriási szakadék tátongott. A kormányzat a lakossági fűtési költségek alacsonyan tartása érdekében jelentős adókedvezménnyel sújtotta a HTO-t, miközben az üzemanyagként használt gázolaj ára a magas jövedéki adó miatt többszöröse volt annak.
Ezt az árkülönbözetet használta ki az alakuló olajmaffia. A vállalkozók óriási tételben vásárolták meg az olcsó fűtőolajat, majd különféle kémiai eljárásokkal vagy egyszerű papírozással átminősítették azt dízelüzemanyaggá. A fűtőolaj piros színezőanyagát gyakran savazással koptatták ki – ezt a folyamatot nevezte el a köznyelv olajszőkítésnek. Az így nyert gázolajat aztán a benzinutakon és egyéb csatornákon keresztül piaci áron értékesítették, a jövedéki adó és az áfa tömegét pedig elcsalták.
A folyamat kezdetben meglehetősen primitív eszközökkel zajlott, ám ahogy a tét növekedett, úgy váltak a struktúrák is egyre szervezetebbé. A kezdeti kisvállalkozói trükközések helyét hamarosan jól felépített céghálók és profi szállítmányozási logisztika vette át. Az olajbizniszbe belépő csoportok hamar felismerték, hogy a milliárdos nyereség megszerzéséhez nem elegendőek a tartálykocsik: hivatalos bejegyzésekre, vámraktárakra és befolyásos kapcsolatokra van szükség. Ebbe a robbanásszerűen növekvő piacba kapcsolódott be 1994 végén az Energol Rt., amelynek cégjegyzékében a szervezett bűnözés figurái és az államigazgatás volt tisztségviselői szokatlan szövetségre léptek egymással.
