Kapcsolódó cikk
Hozzátette: nem gondolja, hogy ennek feltétlenül politikai oka van – de ha valóban a rendszer kegyeltje lett volna, nem a pálya szélén állna. „Ha én a rendszer kegyeltje lettem volna, akkor nem a szélén állok a pályának, hanem játszom a pályán, de nem ez történt.” Majd hozzátette: „Nem szoktam ezen keseregni, soha nem adtam ennek hangot, de attól ez még fáj ám az embernek.”
Miért hallgatott – és miért szólalt meg most
Erdélyi beismerte: politikai véleményét korábban is szívesen megosztotta volna, de nem mert. „Számtalan barátomat végignéztem, ahogy elhallgattatták őket – most nem kell a legagresszívabb módra gondolni, de gyakorlatilag igen. Ez fullasztó volt.” A választások után azonban valami megváltozott – és ez nem tudatos döntés volt.
Kapcsolódó cikk
„Nem is az, hogy el merem mondani, hanem ez olyan, mint amikor valami kikívánkozik belőled, és nem tudsz ellenállni. Valami rosszat eszel, és az feltartóztathatatlanul kibukik – valami ilyesmi volt. Csak azt éreztem, hogy nekem ehhez hozzá kell szólnom.”
Segítség csendben – és a következmények
Amíg nem mert hangot adni a véleményének, más úton próbált segíteni. Havonta küldtek segélycsomagokat rászoruló embereknek, pénzt is utaltak rendszeresen – de ezt soha nem hozta nyilvánosságra. Csak akkor mondta el, amikor egyszer komoly támadás érte.
Kapcsolódó cikk
A megszólalásnak ma is vannak következményei: elmondása szerint a YouTube-videóját többen is jelentették. „Azért tudnak ártani, maradjunk annyiban – azért ez kellemetlen. Ha majd valaki kipróbálja, milyen az én bőrömben lenni, akkor fogja tudni, hogy ezek a kommentek vagy áskálódások mennyire fájnak. Még akkor is, ha az ember már hosszú évek óta kapja ezeket.”
„Ha a rendszer kegyeltje lettem volna, nem a szélén állok a pályának, hanem játszom" – mondta Erdélyi Mónika, aki tizenéve nem kapott komoly műsorvezetői szerepet, és most először vallott arról, miért hallgatott évekig a politikáról.
Erdélyi Mónika megszólalása egy nagyobb mintát mutat: azok, akik nem kaptak helyet a NER-es médiában, most egyre bátrabban mondják ki, mit éltek meg. A parkolópálya, a hallgatás kényszere, a barátok elhallgattatása – ezek nem nagy politikai kijelentések, hanem személyes tapasztalatok, amelyek most lassan hangot kapnak. A választások utáni felszabadulás érzése valódi – és Erdélyi Mónika szavaiban pontosan ezt hallani.
Kapcsolódó cikk