Eszenyi Fanni verse: Tériszony

Tériszony
(K. D.-nak)

az én barátnőm reggelente a Dunára gondol
hogy le lehet-e győzni a tériszonyt egy másik félelemmel
azután egy keskeny úton bebotorkál a Margit híd közepébe
és onnan ordítja a világnak hogy

visszafelé a megszokott utat választja
bűntudatszázasokat osztogat a csöveseknek
szemüvegét a feje búbjára tolja
csak néha fogja el a rettegés
ilyenkor a hajához kap
és kisimítja a szájába tévedt tincseket

az én barátnőm fél a fulladástól

egyszer azt mondta léteznek olyan emberek
akik képesek egész életükben reális döntéseket hozni
úgy működik – mesélte – hogy megfogod a lelked
felviszed egy hegy tetejére
köréje emlékekből építesz vizesárkot
és csak piros libikókákat választasz hidaknak
azokat a gyerekkori házaddal szemközti játszótérről lopod

az én barátnőm éjjelente nem tud elaludni
ilyenkor idegen házak ablakából figyel paneltetőkön ragadt tárgyakat
mentőexpedíciót tervez frizbiknek és intim betéteknek
de sosem ér el a tűzlétráig