Az Európai Unió külpolitikája és a vétójog csapdája
A legnagyobb strukturális kihívást továbbra is az jelenti, hogy az Európai Unió külpolitikája nemzeti vétójogokhoz kötött egységes döntéshozatali rendszert igényel. Bár tizenegy tagállam szorgalmazza a minősített többségi szavazás bevezetését a diplomáciai döntésekben, az erről szóló konszenzus megteremtése a jelenlegi szabályok szerint magához a teljes egyhangúsághoz kötött.
Ez a helyzet azt eredményezi, hogy az éles konfliktusokban a tagállamok eltérő nemzeti és geopolitikai érdekei miatt az unió lépései megkésnek vagy felhígulnak. A stratégiai autonómia elérése így nem szerkezeti rajzok átrajzolásán, hanem a nemzeti szuverenitás részleges átadásának politikai szándékán múlik.
Ameddig az alapvető érdekellentétek fennállnak a tagállamok között, az intézményi reformok önmagukban aligha hoznak áttörést. A globális válságok kezelésének kulcsa így továbbra is a valódi politikai egység megteremtése marad a kontinensen.
