A popkultúra és a politikai átmenetek történetében a zene mindig is a társadalmi elégedetlenség legfőbb szelepeként működött, gondoljunk csak a berlini fal leomlását kísérő punkmozgalmakra vagy a hazai rendszerváltás lázadó dallamaira. Ebben a feszült történelmi atmoszférában robbant be a köztudatba a Pa-dö-dő formáció is, amely kíméletlenül kimondta azt, amit egy egész ország suttogott a kulisszák mögött. Falusi Mariann most egy terjedelmes visszatekintésben idézte fel a kezdeteket a HVG-nek, a korai sikereket és azokat a sorsfordító találkozásokat, amelyek örökre megváltoztatták a magyar könnyűzene arculatát. Az énekesnő elárulta, hogy a zenei sokszínűség iránti vágya már a korai éveiben megmutatkozott, hiszen a jazztől az operáig mindent kipróbált a színpadon.

A tehetség első jelei már egészen kisgyermekkorában megmutatkoztak, amikor a somogyi gyökerekkel rendelkező kislányt az ismerősök rendszeresen a telefonhoz kérték, hogy elénekelje a korszak legnagyobb slágereit. A család későbbi budapesti költözése után a Józsefváros és Angyalföld sűrűje fogadta be őket, ahol egy véletlen folytán egy zenei általános iskolába íratták be. Mariann egy nap határozott kéréssel fordult a szüleihez, így került a házhoz az a bérelt zongora, amely a mai napig becses részét képezi az életének. A XIII. kerület büszke díszpolgára azonban az első adandó alkalommal Szentendrére költözött, ahol már harmincnyolc éve osztja meg a kertjét három különleges teknőssel. A népszerű énekesnő kíméletlenül őszinte vallomása a jelenlegi életfelfogásáról: „Csak azt csinálom, amihez kedvem van, csak azt vállalom el, ami érdekel.”

Presser Gábor titkos üzenete

Az 1983-as Ki mit tud? győzelem után a fiatal énekesnő jutalomként egy kubai utazáson vehetett részt, amely örökre megalapozta a ma is tartó utazási mániáját. Havannából hazatérve azonban komoly egzisztenciális kérdésekkel kellett szembenéznie, hiszen a klasszikus éneklést túl kevésnek érezte a saját művészi kibontakozásához. Végül külföldi vendéglátózásba kezdett Nyugat-Európában, és Norvégiától Ausztriáig járta a színpadokat egy zenekarral a mindennapi túlélésért. A fordulatot két zseniális mentor hozta el az életében: Sík Olga tanárnő a konziban, és maga Presser Gábor, aki egy nap személyesen hívta fel, hogy azonnal jöjjön haza énekelni.

A hazatérés után szinte azonnal jött a következő, mindent elsöprő találkozás, amikor 1985-ben a Rémségek kicsiny boltja című musical szereplőjeként megismerte Lang Györgyit. A két extravagáns előadó között azonnal működött a kémia, és a közös munka gyümölcseként egy csapásra beindult a turnézás, majd a közös formáció megalapítása. A duó zseniálisan tapintott rá a politikai változások előszeleire, és a Bye-bye, Szása című slágerükkel valóságos rendszerbontó himnuszt adtak a kivonuló szovjet csapatokat követelő magyar társadalom kezébe. Bár a legutóbbi nagykoncerten nem lehetett ott, Mariann szerint a dal üzenete azóta is átúszott az idő és az összes későbbi produkció felett.

Lang Györgyi megrázó diagnózisa

A Pa-dö-dő nemcsak a fülbemászó dallamokkal és a provokatív szövegekkel, hanem a jeltolmácsok alkalmazásával és a digitális technikákkal is folyamatosan új utakat nyitott a hazai könnyűzenében. A formáció működését kezdettől fogva átszőtte a nehéz sorsú és sérült emberek iránti mélységes szociális érzékenység és a nyílt felelősségvállalás. Lang Györgyinél ugyanis már a főiskola első évében diagnosztizálták a sclerosis multiplexet, így a lányok pontosan tudták, hogy a betegségnek egyszer elkerülhetetlenül kerekesszék lesz a vége. Amikor ez a drámai pillanat bekövetkezett, a duó nem vonult vissza a nyilvánosságtól, hanem büszkén vállalta a megváltozott állapotot a színpadon.

Az emberek a mai napig rendkívül nehezen szembesülnek a súlyos betegségekkel és a fizikai problémákkal, a többség inkább homokba dugja a fejét a mindent vizsgáló valóság elől. A Pa-dö-dő tagjai azonban elvárták a közönségtől az abszolút elfogadást, cserébe ők is mindenkit olyannak szerettek a színpadról, amilyen. Mariann jelenleg is négy színházi produkcióban szerepel aktívan, önálló estjei vannak, és fáradhatatlanul működteti a Györgyike Színháza alkalmakat. Az idő múlásával és a nyugdíjas évek elérésével ma már kizárólag olyan felkéréseket fogad el, amelyek valóban érdeklik őt.

A sikeres és tartalmas évtizedek ellenére tavaly augusztusban egy busz fertőzött légkondicionálója miatt súlyos hangszalaggyulladást kapott, ami olyan szinten bénította meg a torkát, hogy hosszú negyedévre teljesen el kellett némulnia.

Ez a kényszerű és ijesztő hallgatás hatalmas mentális és fizikai megrázkódtatásként érte a mindig pörgő, életvidám énekesnőt a mindennapjaiban. A néma hónapok alatt feszülten tette fel magának a kérdést, hogy mit fog csinálni az életével, ha soha többé nem lesz képes énekelni a közönségnek. A válságból végül egy radikális életmódváltással jött ki: ma már két hét kőkemény munkát pontosan két hét pihenés és világjárás követ Alaszkától egészen Pápua Új-Guineáig. A leglehetetlenebb helyekre is elutazik egy hátizsákkal, mert az izgalom és az állandó menés tartja életben a szívét a tragédiák után.