A koronavírus-járvány ugyan a négy fal közé kényszerítette a szingapúri fotósokat is, de ők az új helyzetből kihozták a legtöbbet, saját hálószobájukat használják stúdiónak.
A kreativitást nem lehet karantén alá vonni
Szingapúr sem kivétel a koronavírus-járvány okozta nehézségek alól, lakóit is sújtják a kényszerű bezártságra és a szociális távolságtartásra vonatkozó intézkedések. Noha a pandémia kezdetén Szingapúrt mintaországnak kiáltották ki, úgy tűnik, elveszítette a második hullámmal ezt a címet. Sőt, elveszítette a kontrollt a járvány felett.
Az önkéntes karanténoknak sincs még vége, ezért az ország fiatal fotósai kreatív módon használják ki a lehetőséget, írja a Vice. Adrienne Salinger In My Room: Teenagers in Their Bedrooms (A szobámban: tinédzserek a hálószobáikban) című ikonikus könyvből és Ryan McGinley Mirror (Tükör) fotósorozatából inspirálódva készítették el saját portréikat.
A fizikai kontaktus felértékelődik
A fotográfus és kreatív igazgatóként dolgozó Faiyaz arra használja a bezártságot, hogy befelé fordulva rendbe tegye belső világát és megtanuljon önmagára figyelni. Emellett fontosnak tartja a mindennapi rutint és a napirendet. Számára az otthon nem helyhez kötődik, hanem azokhoz az emberekhez, akik fontosak számára.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Szeretnék az emberi érintés és intimitás eszményében elmélyülni. Annak ellenére, hogy a fizikai kapcsolat egy alapvető emberi szükséglet, sokan eddig figyelmen kívül hagyták fontosságát[/perfectpullquote]
– vélekedik. Lenne Chai fotográfus általában nem szereti magát fényképezni, tehát a szelfik készítése egy új kihívást jelentett a számára. A karanténban töltött időt ambiciózus terve megvalósítására szánja. Több fotóssal összefogva szeretne létrehozni egy oktatási alapot, ahol fiatal fotósokat tanítanak, ezzel fejlesztve országuk kreatív iparát.
https://www.instagram.com/p/B_RWNVIFRdd/?utm_source=ig_web_copy_link
A fotósként, művészként és íróként is tevékenykedő Charmaine Poh számára az otthon fogalma egyet jelent a szabadsággal. Úgy gondolja, hogy ebben a helyzetben át kell gondolni, mit is jelent a növekedés, és hogyan lehet ezt fenntartható módon elérni. A bezártság után legszívesebben embereket szeretne majd fényképezni.
https://www.instagram.com/p/B_RdQoaHcZQ/?utm_source=ig_web_copy_link
Elsa Wong számára a bezártság megmutatta, hogy a mindennapi életben mennyire fontosak az együttműködések és az interakciók.
Az önarcképes gyakorlatok pedig emlékeztették arra, hogy gyakorlatilag bármilyen helyen képes megtalálni a témát és fényképezni. Folyamatosan készíti és szerkeszti a fotókat. Új technikákat talált azáltal, hogy jobban rákoncentrál a témákra. A családtagjai szerte a világban élnek, és nagyon hiányoznak a számára, ezért a karantén után szeretne róluk portrékat készíteni.
Drónfotók mutatják, hogy élik meg a karantént a litvánok
A koronavírus-járvány miatt elrendelt karantén és a társasági távolságtartás sok más szakmához hasonlóan a fényképészek munkáját is ellehetetleníti: ha nem lehet emberekkel találkozni, az azt jelenti, hogy elmaradnak a fotózások. Cristian Monaco (32 éves orvos): Mi eddig nagy társasági életet éltünk a barátainkkal. Most komolyan át kellett szervezni az életünket, a munkánk miatt is.
Mohammad Izzadely a többi művészhez hasonlóan megpróbálja élvezni a bezártság adta lehetőségeket. Rádöbben arra, hogy a környezet mennyire befolyásolja a munkáját, szeret öltözködni így portréinak ez az egyik alaptémája.
A bezártság után tervei szerint legjobb barátjáról szeretne majd néhány fotó készíteni, amit már régóta terveznek.
