Kapcsolódó cikk
A mostani rendelet pont ezt a jogi csatateret kapcsolta le. A kormány az orosz–ukrán háborúra hivatkozva fenntartott veszélyhelyzet keretében indokolta a lépést, és úgy húzta meg a határt, hogy a hozzájárulás mértéke jogi úton többé ne legyen támadható. Ezzel a vita nem „lezárult”, hanem inkább kikerült a bírósági térből: a kérdés innentől politikai és költségvetési alkukban dőlhet el, nem ítéletekben. Karácsony Gergely a döntésre élesen reagált, és azt állította, a kormány ezzel gyakorlatilag beismeri, hogy a perekben a főváros érvei erősek. A főpolgármester egy rövid, de beszédes mondatban úgy fogalmazott: „Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről.” A rendelet szerinte veszélyes precedenst teremthet arra, hogy ha egy perben kedvezőtlen döntés várható, akkor rendelettel lehet „lezárni” a kérdést.
Kapcsolódó cikk
A rendelet kritikája azért is erős, mert visszamenőleges hatású, és így olyan eljárásokat is érint, amelyekben már évek óta folyik a bizonyítás és a jogvita. A kormányzati logika oldaláról ugyanakkor érthető az az érv, hogy a központi költségvetés kiszámíthatósága és a nagy összegű kockázatok kezelése kiemelt szempont, különösen veszélyhelyzeti jogrendben. A kérdés az, hogy ez indokolhatja-e a bírósági kontroll ilyen szintű korlátozását. A döntés után így egyszerre maradt nyitva több alapvető dilemma: mi lesz az önkormányzatok jogorvoslati lehetőségeivel, hogyan lehet rendezni a vitatott terheket, és hol húzódik a veszélyhelyzeti kormányzás határa a rendes jogrendhez képest. A jogi út lezárása nem szünteti meg a konfliktust, csak áttereli egy másik térbe, ahol már nem az érvek súlya, hanem az erőviszonyok dönthetnek.
Stumpf András jobboldali újságíró a Facebook-oldalán megírta, hogy sosem gondolta, hogy Magyarországon diktatúra van, amíg a bíróságok megfelelően működnek. „Tegnapig tehát nem volt diktatúra” – írta.
Kapcsolódó cikk