Aki önmagán vagy egy bajban lévő szerettén akar segíteni, annak érdemes olvasgatnia Swan Lake Központ blogjának cikkeit, ahol számos érdekes és hasznos bejegyzést talál a témában. Egy nemrég felkerült interjúban például arról van szó, hogy miért szükséges a terápián résztvevő betegek teljes izolálása a külvilágtól.
Nincs kapcsolattartás
A programba bekerülő betegek többsége elsőre igencsak megdöbben azon, amikor közlik vele, hogy a terápia ideje alatt nem lehet nála a mobilja és a laptopja, illetve nem is tarthatja a kapcsolatot a barátaival és családtagjaival. Ez elsőre lehet, hogy ijesztőnek hangzik, de valójában nagyon is hasznos.
Ennek az izolációnak ugyanis az a célja, hogy a beteg megtanuljon a saját erőforrásaira támaszkodni. A páciensek többsége erős érzelmi függőséggel (is) küzd, csak akkor érzi magát biztonságban, ha a párjára, szülőjére, felnőtt gyerekére vagy más közeli hozzátartozójára támaszkodik. Ezt nevezzük társfüggőségnek, s mint minden más addikció, ez is úgy kezelhető a legjobban, ha a betegtől elvesszük a függése “tárgyát”, azaz jelen esetben azt a személyt, aki biztonságot nyújt számára a mindennapokban.
Ilyenkor az egyén ugyanis rákényszerül arra, hogy önállóan, saját magára támaszkodva tanuljon meg élni.
A valóság kint marad
A kezelés ideje alatt nemcsak a hozzátartozókkal való kapcsolattartás van korlátozva, hanem a külvilág hírei sem jutnak el a páciensekhez. Nem használhatnak semmiféle technikai eszközt, így lényegében teljesen elzárják magukat a kinti világtól.
Ez több szempontból is hasznos: aki például munkahelyi kiégés miatt vesz részt a terápián, annak a gyógyulását igencsak hátráltatná, ha még a rehabilitációs intézetben is az e-mailjeit olvasgatná, vagy azon stresszelne, hogy mennyi elintéznivalója lesz, ha visszatér a munkába. Ehelyett a beteg megtanul befelé figyelni, tartalmas beszélgetéseket folytatni a többi pácienssel.
Másrészt a média manapság meglehetősen szeret minden eseményt pánikkeltő, sokszor túlzóan negatív formában feltüntetni. Az efféle hírek olvasgatása csak egy plusz felesleges stresszforrást jelent egy olyan embernek, aki így is a saját démonaival küzd, és eleve teli van szorongással.
A társfüggőséget tekintve pedig az egyén általában azért összpontosítja minden figyelmét a másik félre, hogy addig se kelljen szembenéznie a saját problémáival. Így viszont nem lesz más választása.
Digitális detox
Manapság már el sem tudjuk képzelni az életünket okostelefon vagy internet nélkül, megszoktuk, hogy állandóan online vagyunk.
Aki viszont pár hétre úgymond “offline” üzemmódba kerül, az hamar rájön arra, hogy micsoda felszabadító érzés egy kicsit kiszabadulni az internet világából, megélni a jelen pillanatot, és chatelés helyett szemtől szembe beszélgetni.
