A bensőséges témák és az anyaghasználatra fektetett hangsúly fogja össze Gaál József tanítványainak Godot Galériában bemutatott Locus Focus című kiállítását. A homályos kurátori koncepció nem értelmezi túl a bemutatott anyagok egységét – ugyanakkor a mesteri útmutatás mellett kialakultak olyan utak, melyeken nem véletlenül indulhattak el csoportosan a hallgatók.
A művek mögötti szándék majdnem kivétel nélkül a pillanat megörökítésének elroncsolása, akár a fényképeket alapul használó kollázsokról van szó, akár a szobában elhelyezett, geometrikus pontosággal megfestett szobor lecsorgott festékéről.
Néhol egész humorosan közelítik meg a hallgatók azt a kérdést, hogy egy-egy pillanatot kiemeljenek életükből és azt érdemessé tegyék a bemutatásra.
Bánkúti Gergő drámai kompozícióba rendezett kutyaportréja vagy Nagy Marcell „Próbálok csendben ülni, miután levettem a mágikus maszkot, de vele együtt az arcom is” című festménye is szépen játszik ezzel, miközben megformáltságuk miatt magát a kiemelt pillanat lehetőségét is megkérdőjelezik.
Bogácsi Anna és Zuberecz Boglárka Judit hasonló módon, gyermekkori emlékeikhez visszanyúlva, fényképek bemutatásával, felidézésével adnak választ erre a kérdésre. Utóbbi munkája azonban annyiban érdekesebb, hogy a vízfestékkel készített fotómásolatok egészen abszurd, kényelmetlen érzést keltenek és a bensőséges családi pillanatokból – bármennyire is ártalmatlan a megformálás – némi ijedtség árad.
LocusFocus megnyitó
LocusFocus A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőművész Tanszékének Gaál József osztályának kiállítása Megnyitó: június 6-án 19 órakor Megnyitotta: Révész Emese művészettörténész A kiállító művészek: Agg Lili Bánkúti Gergő Bogácsi Anna Cservenka Edit Fazekas Réka Gyenes Júlia Boróka Győri Mátyás Hemrik Csilla Nóra Iványi Illés Péter Kiss Barnabás Nagy Marcell Mándli Petra
Kiss Barnabás és Sándor János közös utat választottak fotorealista festményeikkel. Előbbi alkotó csak egy-egy intimitásra utaló mozdulatot emel ki fényképszerű pillanatképeiben, utóbbi ezzel szemben stilizált megformálással és feszes beállításaival idegeníti el alkotásait. Kézmozdulat-sorozatában viszont ugyanaz a meghittség jelenik meg, mint Kiss Barnabás képein.
Gaál József mentoráltjai továbbvitték a művész által kitüntetett tézist, mely szerint az összes kultúra az idővel kialakított viszonyában tételezi magát. Talán Győri Mátyás alkotásán ismerhető fel leginkább a mester kéznyoma és gondolatritmusa, mely szerint a művészi szerep és az emberi helyzet valahogyan egybeilleszthető az eltorzult maszkok lídércálmában.
Gaál Józsefnél sokszor olyannyira szélsőségessé válik ez a reprezentáció, hogy kényelmetlenségében szerintem gátolja az értelmes értelmezés lehetőségét, és ilyen módon valóban nagy feszültség van művészeti nyelve és programja közt.
A tárlaton sok olyan művel találkozhatunk még, melyek csak az általuk nyújtott vizuális élményben tudnak kibontakozni – ezekért érdemesebb elmenni Budára. A hallgatói munkák bemutatása soha nem egyszerű eset, hiszen valós tematika nélkül kell egybefűzni a sokszor nagyon különböző stílusú, egyéniségű alkotókat – érthető módon nem alakult ki itt sem egy egységes tárlat, ellenben vizuális élményekben gazdag és összetett légkört adnak a munkák.
