Görög Zita 25 éve harcol az alkoholfüggő édesapja életéért: „Anyukám élte meg szégyenként”

„Tudod, amikor elindul valami, és csak úgy zubog és zubog. Egy csomó terhet lemosott a vállamról. Vagy egy csomó olyan dolgot, amitől féltem, hogy majd meg leszek ítélve. Nem is az, hogy majd másképp néznek rám, hanem, hogy esetleg a szüleim mit fognak gondolni erről. Hogy ezzel valóban tudok-e segíteni, hogy beszélek az édesapám alkoholproblémáiról. Mert sok helyen még mindig nem értik, ezt miért kellett…” – taglalta a modell. Az édesapja viszont nem bánta, hogy mindenki előtt kiteregette a szennyest a lánya a betegségéről. „Nyilván feltette a kérdést, miért volt erre szükség. És amikor elmondtam, hogy azért volt erre szükségem, mert nagyon nehéz – most már lassan harminc éve vagyok a közéletben – mindig kerülgetni a gyermekkori témát. (…) És mindig röviden válaszolni. Nem kamuztam soha! De súroltam annak a határát, hogy ne kelljen többet mondani, mint ami akkor komfortos volt, mondjuk, húsz-huszonöt évvel ezelőtt. És ezt ő nagyon szépen elfogadta” – árulta el a műsorvezető, hangsúlyozva, szoros viszonyt ápol az édesapjával. Az édesanyja azonban már nem fogadta ilyen jól Zita kitárulkozását:

„Érdekes módon az anyukám élte meg egy kicsit szégyenként. Az apukám mindig is vállalta magát, és tudja, hogy mik az értékei, és azok alapján határozza meg magát. Tudja, hogy neki van egy démona, amivel egész életében keringőzik, de ettől függetlenül azt is tudja, hogy mik azok a pozitív tulajdonságai, amivel ő adott a barátainak, a családjának, nekem” – emelte ki. Az édesapja alkoholfüggőségéről a Telex kamerái előtt osztott meg részleteket két évvel ezelőtt a tévés, amikor arról mesélt, milyen hatással volt az életére a betegsége. „Az apám egy rendes ember, aki iszonyatosan jó szándékú és jóindulatú, csak egyszerűen ebből a betegségből nem tud kijönni, nincs betegségtudata. Most már talán van az elmúlt tíz évben, de én körülbelül huszonöt éve harcolok azért, hogy ő gyógyult alkoholista tudjon lenni. Elvonókra vittem, álltam anyagilag a részét, amire szükség volt, és mégis mindig visszacsúszott”