2. „Csak abban bízz, akit a tükörben látsz” – túlélési ösztönök és méltatlan körülmények
A felmérésben részt vevő, gondozásban nevelkedett fiatalok elmondták, hogy a nevelőotthonokba érkező gyerekeknek legelőször azt tanítják meg: tegyenek meg mindent magukért, mert a rendszer nem fogja megvédeni őket. Az egyik megkérdezett úgy fogalmazott, a legfontosabb alapszabály az, hogy „csak abban bízz, akit a tükörben látsz”. A fiatalok tapasztalatai szerint a sérelmeikről szóló jelzéseket a felnőttek ritkán veszik komolyan, ezért egy idő után inkább elhallgatják a problémákat, mert félnek a megjósolhatatlan következményektől.
A dokumentum rámutat a rendszer megrázó tárgyi és szervezési hiányosságaira is. A költöztetések során a gyermekeknek gyakran bőröndök hiányában kukászsákokba kell csomagolniuk az összes személyes tárgyukat. Emellett a testvéri kapcsolatok fenntartása is szinte lehetetlenné vált: előfordulatott, hogy egymástól néhány tíz kilométerre élő testvérek évekig nem találkozhattak, vagy unokatestvérek úgy éltek egy teljes éven át ugyanabban az intézményben, hogy nem is tudtak egymás jelenlétéről.
A gondozottak visszajelzései szerint a stabilitást és az emberi méltóságot a személyes tárgyak, a kiszámítható információk és a testvérek közelsége jelentené. Ezzel szemben az ágazatban dolgozók nap mint nap olyan méltatlan helyzetekkel szembesülnek, amelyek nemcsak a gyerekeket, hanem a nevelőket is súlyosan megviselik. A szakemberek tapasztalatai szerint az alapellátás hiányosságai miatt a férőhelyhiány már az ágyak számában is tarthatatlan állapotokat teremtett.
