A sürgős telefon és az államellenes vádak gyanúja
A társaság sorsát végül a behívott új vendég megjelenése pecsételte meg a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökségénél. A gyanútlan bővítés szinte azonnal felkeltette a hatóságok figyelmét.
Havas Henrik elmondása szerint: „Egyszer ettünk nálunk, egyszer a mérnök srácnál… Majd mondtam, hogy van nekem egy ismerősöm, aki az újságíró iskolában az osztálytársam volt, a kormánylapnak dolgozik, és szeretném meghívni a következő találkozóra. Meg is hívtam… Majd aztán felszóltak nekem a rádió portájáról, hogy keres valaki.”
A rádió épületében dolgozó riportert váratlanul kereste az atomerőművi mérnök. A portán keresztül azonnal jelezte, hogy a helyzet rendkívül súlyos és nem tűr halasztást.
„Mondtam, hogy nem érek rá, mert dolgozom, de a portás átadta a telefont a mérnök srácnak, aki közölte velem, hogy élet és halál kérdése a dolog, és hívott, hogy menjek le mert beszélnünk kell” – idézte fel a drámai perceket Havas.
A személyes találkozón a mérnök elárulta, milyen közvetlen figyelmeztetést kapott a szolgálatoktól. A titkos háttérkapcsolatokon keresztül érkező riasztás egyértelmű veszélyre figyelmeztette a baráti kör tagjait.
A mérnököt titkos csatornákon keresztül figyelmeztették, hogy a gyanútlan összejöveteleket a hatóságok hirtelen államellenes összeesküvésként kezdték kezelni. Vajon ki juttatta el a terhelő jelentést a szolgálatokhoz?
