Viktor ma már nem tud úgy végigmenni az utcán, hogy ne ismernék fel őt az emberek. „Alapvetően zárkózott vagyok, nem vágyom feltűnésre, de összességében mégis jól kezelem az ismertséget. Csupa kedves és hálás ember szokott tőlem közös szelfit vagy autogramot kérni. Többnyire azt mondják, a tévében látott párok által a saját párkapcsolati nehézségeikre, kudarcaikra is sikerül választ kapniuk. Végül is ez a munkám, a gyógyító szakma lényege: segíteni másokon” – mondta a szakember. A pszichológusnak kiegyensúlyozott az élete, de volt időszak, amikor útkeresőnek számított. „Fiatalkoromban egy új-zélandi farmon dolgoztam, marhákat tereltem, birkákat nyírtam, és csupa olyan kétkezi munkát csináltam, amit egy vidéki farmer szokott. Nagyon szerettem ott élni, mert a sziget természeti adottságai fantasztikusak. Nekem akkoriban a hegymászás volt a hobbim. Szeretnék egyszer újra visszamenni Új-Zélandra, meglátjuk, összejön-e ez az álom” – mondta lelkesen. Anyanyelvi szinten beszél angolul, mivel öt évig élt az Egyesült Királyságban. Fordítóként és pszichológusként is könnyen talált munkát Londonban, de néhány év után a zord időjárásból elege lett, így hazaköltözött. „A honvágy és napsütés utáni vágy hozott haza. Meguntam, hogy gyakran esik az eső, és még nyáron is sokszor bőrkabátot kell felvenni. A számomra kellemetlen időjárást leszámítva, a brit főváros pezsgését nagyon szeretem, mivel egyfajta olvasztótégely, minden kultúra és népcsoport egyszerre van jelen” – ecsetelte Viktor.