Kapcsolódó cikk
Sokkolta a többi szereplőt Házasság első látásra Zsolt és Rebeka szakítása – videó
„Egy darabig egyáltalán nem találkoztunk, aztán tizenéves koromban még egyszer-kétszer meglátogattuk Vonyarcon, ahol lakott. Majd Keszthelyre költözött, ahonnan 2013 környékén nyomtalanul eltűnt. Soha nem tudta legyőzni az alkoholizmusát, és egyedül, kiszolgáltatottan élt. Ez ugyan csak az én feltételezésem, de valószínűleg a helyi kocsma látogatói is tisztában voltak a helyzetével, amivel vissza is éltek. A szomszédok említették, hogy többször elvették a pénzét, megverték. Talán az egyik ilyen alkalommal túlzásba estek, aztán eltüntették. Mivel semmit nem találtak a rendőrök, ami arra utalt volna, hogy életben van, öt évvel az eltűnését követően halottnak nyilvánították” – mesélte Zsolt, aki a fájó emlékek ellenére ma nem táplál haragot édesapja iránt; inkább empátiával tekint az alkoholbeteg férfi helyzetére és a korábbi, rossz döntéseire. „Volt a tudatomnak egy olyan része, amihez sokáig én sem fértem hozzá, ahol a vele kapcsolatos emlékeim szuperpozícióban lebegtek. Ezalatt azt a jelenséget értem, amikor a tudatalattid hatására nem vizsgálsz valamit, aminek nem ismered a kimenetelét, mert jobb a bizonytalanság és tisztázatlanság, mint a biztos szar” – mondta.
Kapcsolódó cikk
Házasság első látásra: Becca és Zsolt elmondták, hogyan alakult a kapcsolatuk a műsor után
„Azt gondolom, az apámmal való kapcsolatom még mindig egy homályos folt a pszichémben. Egyfelől látom a felelősségét, tudom, hogy miket tett, de közben tisztában vagyok vele, hogy csak egy „hülye gyerek” volt, akinek nem sikerült felnőnie. Sokáig azt hittem, haragszom rá, mert egy ilyen helyzetben ugye haragudni kell…” – tette hozzá. „De valójában soha nem nehezteltem rá, illetve nem tartottam rossz embernek. Nyilván nagyon fájdalmas volt egész nap az ajtóban állni és hiába várni rá, de igyekszem átérezni a helyzetét. Biztos vagyok benne, hogy szeretett minket, találkozni akart velünk, de a szenvedélybetegsége egy olyan körülményként hatalmasodott el rajta, amit nem ő irányított, hanem ami őt irányította, és amelynek a kiszolgáltatottja volt. Szanaszét marhatta a bűntudat és az önutálat, mert a felelősségével és a következményekkel biztosan tisztában volt. Én sem voltam boldog, de amit ő érezhetett, azt az én fájdalmam valószínűleg meg sem közelíti” – zárta gondolatmenetét.
Kapcsolódó cikk