„Fekete dobozban" – Hegedűs Zsolt most mindenkit sokkolt azzal, amit az életmentő gyógyszerekről döntő alapítványról nyilvánosan kimondott

Az alapítvány tétje óriási: 2026-ban hozzávetőleg 47 milliárd forintos keretből gazdálkodik, és havonta akár 800-1000 kérelem is érkezik hozzá. A szervezet azt dönti el, hogy egy ritka betegséggel küzdő, drága gyógyszerre szoruló beteg megkapja-e az állami finanszírozást – vagy sem. Hegedűs szerint az életmentő gyógyszerekről szóló döntések nem lehetnek „fekete dobozban”, és ezért nyilvánossá tenné, mi alapján születnek a határozatok, az elutasítottak pedig érthető indoklást és valódi fellebbezési lehetőséget kapnának.

Hegedűs Zsolt: a rendszer ellen lázadó orvos, aki most belülről változtathat

Hogy éppen Hegedűs Zsolt az, aki az átláthatatlan döntéshozatalt veszi célba, az nem véletlen. Az ortopéd sebész 2005-ben hagyta el Magyarországot, mert – saját szavai szerint – nem akart „bennragadni a rendszer feudális viszonyaiban”. Tíz évet dolgozott a brit NHS-nél, a manchesteri kórház ortopédiai osztályát vezette, majd csípő- és térdprotézis-beültetésekre specializálódott. 2015-ben tért haza azzal az ambícióval, hogy a kint megtanult jó gyakorlatokat beillessze a magyar rendszerbe – és rögtön az „1001 orvos hálapénz nélkül” mozgalom egyik vezetője lett, amely az informális kórházi készpénzfizetés felszámolásáért küzdött. Később a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnöke volt.

Hegedűs évekkel ezelőtt szakmai anyagokat is eljuttatott a Fidesz-kormánynak az egészségügy átalakításáról – hiába. „Ne tudja meg, hogy a legfelsőbb politikai vezetők, akár Pintér Sándor fiókjában mennyi hasznos szakmai anyag van” – fogalmazott korábban a Telexnek. Most azonban nem a fiókból kell kihúznia az anyagokat: ő maga lesz a miniszter, aki végrehajtja a reformokat.

A mini-hibrid modell: brit, német és svéd tapasztalatok magyar viszonyokra szabva

Hegedűs nem csupán a problémákat sorolta fel, hanem konkrét megoldást is vázolt. Elképzelése szerint egy kis, erős szakmai értékelő egység döntene, amelynek tagjai között orvos, egészségügyi közgazdász, bioetikus és betegképviselő egyaránt helyet kapna. A brit NICE-modellből az átláthatóságot venné át – a nyilvános döntési kritériumokat és az érthető indoklásokat –, a német rendszerből pedig a szerepek szétválasztását, ahol az egyik egység szakmai értékelést végez, a másik etikai és pénzügyi szempontok alapján dönt. „Nem gigantikus új rendszert kell építeni, hanem egy kisebb, de tisztább, követhetőbb és számonkérhetőbb modellt” – írta, hozzátéve, hogy a működőképes magyar verzió egy „mini-hibrid modell” lehetne.

„Kormányalakítás után kiemelten foglalkozunk az alapítvány strukturális átalakításával, valamint a szakmai és etikai döntéshozatal megnyugtató alapokra helyezésével” – ígérte Hegedűs Zsolt, egy olyan rendszerről, amelynek hibái eddig emberi életek árán mutatkoztak meg.

Végül az ügyészség minden olyan vádat visszautasított, amely szerint szakmai alapok helyett politikai szempontok döntenének a fontos ügyekben.

Hegedűs Zsolt bejelentése nemcsak egy alapítvány átalakításáról szól – hanem arról, hogy az új kormány milyen elvek mentén kívánja kezelni azt a kérdést, amelynél nincs tétesebb: ki kaphat esélyt az életmentő gyógyszerre, és ki nem. Az átláthatóság, a fellebbezési lehetőség és a betegközpontú kommunikáció ígérete egyszerre jelent reményt a betegeknek és hatalmas kihívást a leendő miniszternek. Hogy a másfél éve tervezett reformanyagokból valódi változás lesz-e, az a következő hónapokban derül ki.