Valódi energiaszuverenitás és a vezetékes alternatívák

A magyar energiapolitika egyik leggyakrabban hangoztatott célkitűzése a szuverenitás megteremtése, ám a szakértő szerint ezt a fogalmat félreértelmezik. A szuverenitás nem a teljes önellátásra való törekvést jelenti, hanem azt a mozgásteret, amikor egy beszállító vagy tranzitútvonal kiesése esetén azonnal rendelkezésre áll egy életképes alternatíva. Ahogy Holoda Attila fogalmazott: „A szuverenitásunkat ugyanis az növeli, ha nem vagyunk kitéve egyetlen eladónak.”

A 444 beszámolója szerint a fizikai infrastruktúra terén Magyarország helyzete kifejezetten kedvező, hiszen egyetlen szomszédja, Szlovénia kivételével minden irányból rendelkezik kétirányú vezetékes földgáz-összeköttetéssel. A szakértő kiemelte, hogy az éves hazai gázigény 8,3–8,5 milliárd köbméter, miközben a hazai kitermelés csupán 1,7–1,8 milliárd köbméter körül alakul, így az importfüggőség elkerülhetetlen tény marad.

A szakmai számítások ráadásul azt igazolják, hogy hazánk a szerbiai és az ukrajnai tranzitútvonal teljes kiesése mellett is nagyjából 13,5 milliárd köbméternyi éves gázimport-kapacitást tudna megmozgatni a többi meglévő vezetéken keresztül. Ennek ellenére a beszerzési források tényleges diverzifikálása mégsem valósult meg olyan mértékben, mint amit a technikai adottságok megengednének. A gázhálózat dilemmáinál azonban létezik egy jóval közvetlenebb pénzügyi aránytalanság is a magyar ellátásban. A töltőállomások forgalmánál ugyanis a literenkénti 13 forintos árrés és az elvont terhek összevetése egészen sajátos matekot mutat.