A HVG Vélemény rovat szerkesztőjének, Hont Andrásnak a napokban jelent meg első kötete, amiben 15 év munkáját, publicisztikáját öleli fel az újságíró. Ceglédi Zoltán szerint nem egy vidám könyv, de a korrektorok mégis majd’, megfulladtak a nevetéstől. Sok ember viszont abba a töméntelen mennyiségű csokiba hal lassan bele, amit Hont András csak úgy hív, hogy FIDESZ. A Senkiföldjén harmadszor kötetbemutatóján Hont András, Ceglédi Zoltán és Mészáros Sándor beszélgetett.

Díszlet lenne a politika?

Hirdetés

A választások eredménye óta sok minden megkérdőjeleződött az emberekben. Kérdések, kételyek és félelem lett úrrá elég sokakon. Ceglédi Zoltán is elbizonytalanodott: mennyire valid egy publicista munkája egy ilyen országban? A publicista beszél és beszél, de senki nem figyel rá? Van értelme ennek az egész újságíróskodásnak? A politikai szakértő április 8-án két Facebook-posztban akaratán kívül is összefoglalta több millió ember ambivalens érzéseit.

Ceglédi Zoltán

SZÁMOKAT AKAROK!!!!! #széjjelcsapokvalamit

Miután kijöttek majd’ éjfélkor a számok, akkor már csak ennyit írt ki “Hát jobb volt a számok nélkül.” Ezután a politikai elemző nem publikált a HVG-be, a kötetbemutatón elmondottak alapján megkérdőjeleződött benne a politikai publicisztika fontossága, ami persze nem jelenti azt, hogy fel is kell hagyni vele. Mindazonáltal Ceglédi és Hont is egyetértett abban, hogy amit a politikai elemzők vizsgálnak, az vajmi kevés, sőt a felszíne annak, ami valójában végbemegy a különböző folyamatokban.

Díszlet lenne a politika? Szerintük igen, de egyáltalán nem kell konteós magaslatokban gondolkodni, hiszen ez nem Mel Gibson Összeesküvés-elmélete, hanem sokkal inkább Dustin Hoffman Amikor a farok csóválja… története.

Mert bár a Parlament kupolája lassan leszakad a jogsértések, csalások és lopások végtelen sorozata miatt, a labda akkor is egy jó ideig a kormány térfelén lesz. Szomorú feldolgozni, az ember nem kényelmében fogja olvasni a Senkiföldjén harmadszort, de legalább mosolyog majd Hont András Babarczy Eszter korszakán.

Csak csokit ad az automata

Általánosságban kijelenthető, hogy a közcsalódást nem csak a FIDESZ harmadik kétharmada okozta, hanem az ellenzék is. A nyolc évig tartó szájtépés, sárdobálás és a mérhetetlen politikai impotencia megkérdőjelezi az ellenzék létjogosultságát. Hont András 2014-ben összegyűjtötte a legkülönbözőbb ellenzéki frontvonalban álló politikusok nyilatkozatait, aminek olvasása feszengést és kínos nevetést eredményezhet. Ceglédi Zoltán ironikusan olvasta fel a kijelentéseket, miszerint elsöprő lesz az ellenzéki korszakváltás 2018-ban, de valahogy ez idén se jött össze. Pedig az emberek változást akarnak. Hont korhű, posztindusztriális, nagy konzum, kisemberes hasonlata mindent kifejez: a csokiautomata szindrómája.

Van egy automata, bedobjuk a pénzt, néha szendvicset, néha fagyit akarunk, de csak csokit ad ki. Megpróbáljuk újra, tizedjére, kapjuk a kéretlen tanácsokat, dörzsöld az érmét, lehelj rá, most menni fog, de az automata akkor is csak csokit ad ki. Dobhatunk bele száz, kétszáz, ötszáz forintot is, mire rájövünk, hogy ez csak egy csokiautomata, amin a szendvics, a fagyi és minden más is csak illusztráció.

Mi meg ott állunk elcsüggedve, a 133 darab csokinkkal, az eltékozlott aprópénzünkkel, ami nagyjából annyit ér, mint az ellenzék látszat összefogás-narratívája. Arra jó, hogy csokit vegyen az ember, még akkor is, ha már a gondolattól is rosszul lesz.

Pusztán felcserélték a betűket

A kötetben figyelemmel kísérhetjük azt a Hont Andrást, aki a tizenöt év alatt politikailag otthontalanná lett. Kilépett a FIDESZ-ből, leírja  amit lát és érez, s próbálunk elképzelni egy boldogabb világot, ahol valószínűleg Ceglédi szerint többet írna és részletesebben. Jó lenne ezt hinni, de az igazság az, hogy egy ilyen világban Hont András csak okosabban hallgatna. Az viszont igaz, hogy többet. Politikai elégiák arról a fideszes politikusról, aki kizáratta anno a hvg-s újságírót és mára már DK-s színekben indult, nyers igazságok, absztrakciók és félelmek jelentik a kötet fő motívumait.

Zoltán Ceglédi

Könyvbemutatunk.

Az újságírók nagy része 2012-ben megfejtette a rendszert, és amikor Hont és Ceglédi összeül beszélgetni, nem a munkájuktól keserednek el. Előbbi a gyermekéért aggódik, hogy milyen közoktatásba kell elengednie, utóbbi pedig osztozik  aggodalmában. Tudják, hogy a pártok nevei nem számítanak, olyan, mintha pusztán a betűket cserélték volna fel.

Tünti a villamoson

A legmulatságosabb és talán legelkeserítőbb a bemutatón az volt, mikor Hont elmesélte, mi történt vele a villamoson. Egyik este utazott, éppen lapozgatott egy könyvet, mikor odajött hozzá egy részeg ember. „Mit tüntiztek itt? Senkik vagytok!” – mondta feldúltan. Hát, itt senki nem tüntet, mert akkor tele lenne a villamos és maga nem tudna itt sörözni. „Mennyé’ a hír tv-be pofázni!” – felelte az ismeretlen férfi. „Ma nem, de holnap megyek, köszönöm, hogy szólt” – válaszolta a Senkiföldjén harmadszor szerzője.

Olyan korhű, nem igaz? Mintha az ember a komenteket olvasná.

Amikor fröcsögnek, gyűlölködnek és a halálba kívánják azokat, akik nem a táborukat erősítik. Olyan, mint Bödőcs borvirágcsokros, unikumhátas Sanyija. A publicista úgy nagyjából a hatszázadik üzenetnél felhagyott a levelek és kommentek olvasásával. Már nem számítanak, mert a senkiföldjén a kommentek is az automatás csoki morzsalékai, egyszerűen semmi több.

Hont András: Senkiföldjén haramdszor kötetbemutatóján / Fotó: Hont András hivatalos Facebook-oldala

Az Orbán-rezsim krónikása

Hiába próbálták Botka lemondása idején Hontot befeketíteni mint hiteles publicistát, de alapvetően kijelenthető, hogy ő egy elvhű írástudó. Nem az az őrült, pimasz ember képe rajzolódik ki se a kötetből, se a bemutatóból, akinek sokan láttatni vélik, hanem egy külső szemlélőjé. Egy olyané, aki már rég túltette magát a magyar politika látszatán, aki rég a túlpartról ír nekünk.

Mert akkor is kell írni, ha úgy tűnik, nincs miért és nincs kinek. De. Van miért és van kinek, pontosan erről szól ez a kötet.

Tizenöt év publicisztikája összegyűjtve, Magyarország politikai anatómiája 2002 után, egészen a tavalyi Sziget Fesztiválig. Bevezeti az olvasót a politikai megértés világába, ahogy Esterházy bevezett  minket a szépirodalomba. Bízom a benne, hogy a jövőben ezek az írások a történelmet tükrözik és nem a valóságot. Hont András Bonfiniként írja le mindazt, amiről remélhetjük, hogy az unokáinknak már nem kell megélni.

Hont András: Senkiföldjén harmadszor

Hont András: Senkiföldjén harmadszor című könyvének bemutatója az Írók Boltjában. Bemutatja: Ceglédi Zoltán A szerzővel Mészáros Sándor beszélget. A kiadvány megvásárolható boltunkban: http://www.irokboltja.hu/?t=productoverview&kod=11195344

Hirdetés