Hátborzongató fejlemények a Huszti-ikrek ügyében? Borzasztó, amit suttognak

Január 31-én, pénteken két holttest került elő a Dee folyóból – reggel 7:55-kor az első, este 21:05-kor a második. Az első testet a Queen Elizabeth híd közelében, a másodikat ettől nem messze, a Victoria híd környékén találták meg. A két híd csupán fél mérföldre van egymástól – épp ott, ahol Elizát és Henriettát utoljára látták élve. A rendőrség gyorsan reagált: helyszíni kutatások, rendőrhajók, helikopter, kutyás egység – a mentési munkálatokat azonnal megindították, de február elején a keresést hivatalosan befejezték. A Skót Rendőrség később megerősítette: a holttesteket Huszti Elizaként és Huszti Henriettaként azonosították. A boncolás szerint nem voltak külsérelmi nyomok, és semmi sem utalt bűncselekményre. A rendőrség szerint „nem merült fel gyanús körülmény”. De a család, a helyiek és a közvélemény számára semmi nem ilyen egyértelmű. Miért mentek ki újra a hídhoz? Miért tértek vissza éjjel? Hogyan és miért kerültek a vízbe, ha órákkal korábban még hazamentek? A hivatalos lezárás mögött továbbra is ott a nyugtalanító érzés: valami nincs rendben ezzel az üggyel. Bár a hivatalos szervek minden esetben más és más körülményeket állapítottak meg, egyre több internetező, amatőr nyomozó és brit krimikedvelő hívja fel a figyelmet egy nyugtalanító mintázatra: a brit folyók évről évre újabb áldozatokat „nyelnek el” – főként 30-40 év körüli nőket – szinte minden ésszerű magyarázat nélkül. Az elmélet szerint egy „folyami gyilkos” vagy akár egy sorozatgyilkos(ok) csoportja tevékenykedik az Egyesült Királyság különböző pontjain – látszólag teljesen különálló helyszíneken, mégis ijesztően hasonló körülmények között. Bár a hivatalos álláspont szerint fulladás okozta a Huszti-ikrek halálát, semmi sem utalt arra, hogy önként vetettek volna véget életüknek, és a család is kizárta az öngyilkosság lehetőségét.

A figyelmesebbek azonban sorba állították az elmúlt évek rejtélyes eseteit:

Nicola Bulley – 2023 januárjában tűnt el a River Wyre partjáról, Lancashire megyében. Testét három héttel később találták meg, a hivatalos jelentés szerint szintén vízbe fulladt.
Lucy Charles – 2024 januárjában tűnt el, és később ugyanúgy a River Dee egyik szakaszán találták meg. A hatóságok semmi rendelleneset nem jelentettek, a halál okát fulladásnak állapították meg.
Laura Stanley – 2024 márciusában a River Mersey vize emelte ki őt az ismeretlenségből.
Samaria Ayanle – 2024 februárjában a Temzében találták meg London külvárosában, miután hetekig tartották eltűntként nyilván.
Katherine Corrie – 2024 februárjában, a River Nene közelében veszítette életét – eltűnését követően csak napokkal később került elő.
Victoria Taylor – 2024 novemberében a River Derwent közelében bukkantak rá a holttestére.
Rachel Booth – 2025 júliusában, egy Oakmere melletti tóban találták meg. A hivatalos jelentés kevés részletet tartalmazott.

A mintázat félelmetes. Mindannyian nők. Többnyire harmincas, negyvenes éveikben jártak. Mindannyian eltűntek, majd valamilyen vízpart közelében találták meg őket – teljesen más helyszíneken, de ugyanazzal a végkimenetellel. És minden esetnél: fulladás. Az összeesküvés-elmélet hívei szerint túl sok a véletlen egybeesés. Különösen figyelemre méltó, hogy szinte egyik esetben sem merültek fel bűncselekményre utaló nyomok, és az áldozatok sem mutattak korábban mentális problémákat. Egyikőjük például kutyasétáltatás közben tűnt el, miközben a gyermeke otthon várta. Sokan azt kérdezik: valóban minden eset ilyen „egyszerű”? Vagy csak valaki nagyon jól tudja, hogyan maradjon láthatatlan – és hogyan használja a természetet a nyomok eltüntetésére. A teória ugyan egyelőre nem több, mint egy baljós gondolat az internet sötétebb sarkaiból – de a tények ettől még nem kevésbé nyugtalanítóak. Az igazság pedig – legalábbis egyelőre – továbbra is a víz mélyén rejtőzik.