A stockholmi Strawberry Arena hatalmas küzdőterén izzadt, ziháló emberek százai küzdenek a stopperórával. A forgatókönyv mindenhol ugyanaz: a versenyzők lefutnak egy kilométert, majd a csarnok közepén kijelölt zónában elvégzik a nyolc kötelező funkcionális feladat egyikét, hogy aztán újra futni kezdjenek. A futás és a kemény súlyzós, állóképességi gyakorlatok hibridjéből megalkotott Hyrox alig néhány év alatt vált az edzőtermek falai közül kilépő tömegsport-jelenséggé – írta meg a Economist.

A koncepció sikerének titka az abszolút szabványosításban rejlik. Legyen szó londoni, mumbai vagy éppen washingtoni versenyről, a résztvevőkre pontosan ugyanaz a kihívás vár: nyolcszor egy kilométer futás, köztük pedig olyan feladatok, mint a szánkótolás és -húzás, a síergométerezés, az evezés, a súlyzókkal végzett kitörés vagy a medicinalabdás dobások. A teljesítmény így világszerte közvetlenül összehasonlíthatóvá válik, ami a közösségi média és az adatalapú edzés korában óriási vonzerőt jelent.

Szigorú szabványok és a Hyrox üzleti modellje

A sportágat 2017-ben indította útjára a kétszeres olimpiai bajnok német gyeplabdázó, Moritz Fürste és partnere, Christian Toetzke. A hamburgi premierről induló kezdeményezés mára globális üzleti gépezetté nőtte ki magát. Míg az első rendezvényen mindössze párszázan indultak, a szervezők várakozásai szerint a jelenlegi szezonban már több millióan lépnek pályára a világ hat kontinensén. A növekedés ritmusát jól jelzi, hogy egyetlen hónap alatt tucatnyi metropoliszban szerveznek több ezer fős megmérettetéseket.

A gazdasági siker mögött a CrossFitnél nyitottabb, szélesebb tömegek számára elérhető edzésfilozófia áll. Míg a korábbi fitness-hóbortok gyakran a rendkívül bonyolult, sérülésveszélyes súlyemelő elemekre épültek, a Hyroxban használt mozgásformák technikai szempontból egyszerűbbek, így a hétköznapi amatőrök is biztonságosabban végezhetik azokat. A szervezők ráadásul nemcsak a jegybevételekből és a nevezési díjakból profitálnak, hanem a hivatalos partnertedzőtermek akkreditációjából, saját termékcsaládokból és szponzori szerződésekből is.

Közösségi élmény és a fizikai határok feszegetése

Az események hangulata leginkább egy fesztivál és egy elit atlétikai verseny keverékére hasonlít. A csarnokokban dübörgő zene, a szurkolók kiabálása és a látványos fénytechnika mind azt a célt szolgálja, hogy a résztvevők egy napra profi sportolónak érezhessék magukat. Egy átlagos amatőr számára a pálya teljesítése másfél órát vesz igénybe, míg a leggyorsabbak egy óra alá szorítják az időt. A végkimerülésig tartó fizikai megpróbáltatás közben kialakuló bajtársiasság a sportág legfőbb megtartó ereje.

A tapasztalatok szerint a mozgalom sikeresen tapintott rá a modern városi ember igényeire, ahol a fizikai teljesítmény és az egészségtudatosság vált az új státuszszimbólummá. A felkészüléshez szükséges szigorú napi rutin, a feláldozott hétvégék és a mérhető fejlődés olyan közösségi identitást adnak a résztvevőknek, amely messze túlmutat az egyszerű edzőtermi bérletek világán. A szervezők jelenleg azon dolgoznak, hogy fenntartsák a növekedési tempót és szélesebb profi mezőnyt építsenek ki – írta meg a The Economist.