Három év után jelent meg a több mint fél évszázada működő rockzenekar, a Deep Purple új albuma. Ian Gillan énekessel, az örökifjú frontemberrel a Whoosh! kapcsán interjúzott a The Guardian.
Az örökmozgó rocker, aki képes elhagyni a süllyedő hajót
A napokban jelent meg a legendás brit hardrock-zenekar, a Deep Purple 21. stúdióalbuma, a Whoosh!. A The Who, a Led Zeppelin, a Cream és a Black Sabbath mellett a stílus egyik meghatározó csapatának tartott formáció 1968-ban alakult, és az 1976-84 között eltelt 8 év kivételével a mai napig aktívak maradtak. Olyannyira, hogy legutóbb tavaly decemberben koncerteztek Budapesten. A The Guardian a kalandos életű 75 éves frontemberrel, Ian Gillannel készített interjút, aki a megalakulást követő évben, 1969-ben csatlakozott a zenekarhoz.
Elképesztő munkabírás és elképesztő sztorik jellemzik Gillan életútját: pályafutása 48 éve alatt átlagosan 50 fellépést abszolvált évente. Többször énekelt együtt Luciano Pavarottival, aki állítólag nagyon irigyelte.
Kapcsolódó cikk
50 évig egy ágy alatt lapultak a The Rolling Stones értékes fotói – Contextus magazin
„Azt mondta, hogy hatszor hallotta tőlem [a Smoke on the Watert], és minden alkalommal másképpen szólt. Egyszer teli torokból, egyszer lazán, máskor a szerkezeten vagy csak apróságokon változtattunk. Hozzátette, hogy ha ő így énekelte volna valamelyik híres áriát, akkor a kritikusok és a rajongók keresztre feszítették volna, mert ezt egy operában nem lehet megcsinálni” – mesélte Gillan.
A Deep Purple előtt az Episode Six énekese volt, az eredeti Jézus Krisztus szupersztár musicalben megkapta a címszerepet. A DP-korszakok között saját bandáját futtatta, feltalálta a headbangelés egyik speciális formáját, a hajlebegtetést. Vállalkozóként belevágott a luxuskategóriás falusi turizmusba, majd a motorkerékpár-üzletbe, de mindkettő csődbe ment. Önmagáról mégis azt állítja – mindenki mással ellentétben –, hogy sosem tartotta magát hardrock-énekesnek.
„A lojalitást túl nagyra tartják. Sok zenészt láttam már, akik kitartottak a süllyedő hajón, amikor már rég leáldozott nekik. Mindennek megvan a maga élettartama, és hacsak nem történik személyi vagy a körülményekben üdítő változás, elfárad. Én nem akartam ezek részese lenni” – indokolta, miért is fogott bele néhány évente annyi új projektbe. A Deep Purple mellett viszont érdemes volt kitartani, mert évek óta a legkiválóbb kritikákat kapta az új album.
Cigi és pia helyett ma már a könyv és a teavíz a rock’n’roll
Egy reggelen saját felháborodott menedzserétől tudta meg, miután iszogattak Tony Iommival és Geezer Butlerrel, a Black Sabbath gitárosaival, hogy az éjjeli alkoholmámorban csatlakozott a zenekarhoz. Egy lemezt, a Born Againt és a rocktörténelem legcsapnivalóbb, de emlékezetes turnéját csinálta végig velük. A próbák során Gillan egy földön fekvő súgógépről olvasta a dalok szövegét. A nyitókoncerten is ugyanúgy a színpadon hevert a súgó, de arra nem gondoltak a próbákon, hogy az éles koncerten bevetik a szárazjeget. Amikor a gomolygó füsttől már semmit sem látott, lehajolt a laptophoz és a kezével hadonászott, hogy elhessegesse. Ekkor kigyulladtak a színpad szélén elhelyezett reflektorok, ami teljesen elvakította. A színpadi díszletként felépített Stonehenge a turné során a legtöbb helyszínen, így az első koncerten is túl nagynak bizonyult. A közönséget nemhogy lenyűgözte volna a monumentális látvány, hanem elégedetlenül bosszankodtak.
Ma már alkohol helyett koncert után egy könyvvel elvonul aludni. A dohányzással akkor hagyott fel, amikor a szórakozóhelyeken betiltották.
„Néhány éve radikálisan életmódot váltottam, mert egy kor után már nem lehet bírni. Fellépések után lazulásképpen mindig elmentünk inni és cigizni a fiúkkal. Aztán amikor már nem lehetett dohányozni, azt gondoltam, akkor épp itt az ideje abbahagyni. Nem jártam kocsmázni, és abbahagytam a koncert utáni ivást. Most egy kis vízforralót viszek magammal mindenhova, és teázom” – árulta el Gillan, milyen is 80 felé a rock and roll.
Az 1971-es amerikai turnén egy közös kólásüveg miatt az egész csapaton végigvonult a hepatitisz. Ennek ellenére az, hogy bekerült a Deep Purple-be a lehető legjobb dolog, ami történt vele.
„Akárhány embert összerakhatsz, márpedig a ’70-es, ’80-as években sokan próbálkoztak szupercsapatokat kreálni, de nem működik, ha nincs meg az emberek között a kémia. Az pedig nálunk megvolt” – fedte fel a titkot a rocker, aki ma már felhagyott a védjegyévé vált sikítva énekléssel. Annyit azért még nem vesztett a hangerejéből, hogy azért ne rikkanthatna egyet olykor-olykor.