Azonban ma már nem lenne működőképes egy ilyen film. Az alkotást megelőző kampány ugyanis az internet korában nem ugyanazt az élményt nyújtaná, mint anno, amikor mindent elhittünk. Az Ideglelés (The Blair Witch Project) teljesen megváltoztatta a horrorhoz való viszonyunkat.
Daniel Myrick és Eduardo Sánchez az Ideglelés bemutatója előtt hamis weboldalakat hoztak létre, amely bemutatta a három fiatal eltűnését. Ez nem minden, rendőrségi jelentést is készítettek, interjúkat, álfolyóiratokat. Mindezt azért, hogy a nagy napon a nézők elhiggyék, amit látnak: az erdőben valóban boszorkányüldözés áldozata lett három egyetemista.
Természetesen, miután kiderült, hogy ez mind nem igaz, az ügy nagy port kavar. E mellett pedig létrehozott egy új al-műfajt a film világában: a dokumentarista horrort. Nincsenek szabályok, speciális effektek, zene, stáb. Csak a meggyőző szereplők. Mit tesz a horror? Általában szembesít saját félelmeinkkel.
Az Ideglelés ehelyett embereket mutat be, akik saját szorongásukkal találkoznak a vásznon.
Mivel dokumentarista eszközt használ, a néző együtt izgulja végig a szereplőkkel, mi lesz a következő lépés.
Amikor a közösségi média rémálommá válik: boszorkányüldözés a 21. században
Modernkori boszorkányüldözés a Snapchat korában, amely száraz szatírával tűzi nyársra a törékeny férfiasságot és a nőgyűlölő hisztériát. Így foglalható össze nagyon röviden Sam Leivinson Assassination Nation című filmje, amely ma mutatkozik be Angliában.
Az alkotás azért is számít kultfilmnek, mert több ilyet már aligha lehet létrehozni.
Napjainkban, amikor mindent megkérdőjelezünk, utánanézünk, kételkedünk a forrás valódiságában, egy Ideglelés-féle film maximum komikusan hatna.
Ettől függetlenül rengeteg film foglalkozik a boszorkányság, az ördögűzés és a megmagyarázhatatlan jelenségek témájával. Azt nem mondhatjuk, hogy a megtévesztés teljesen eltűnt volna napjainkból. A politikában például a mai napig használják.
