Áfra János neve nem ismeretlen azok számára, akik élénk figyelemmel kísérik a kortárs lírát. Fiatal kora ellenére számos területen nyújtott kiemelkedő munkát: költő, művészeti vezető, kulturális és programszervező, alapító-főszerkesztő és egyetemi oktató. A többszörös ösztöndíjas és irodalmi díjjal is elismert művészt költészetéről és jövőbeli terveiről kérdeztük.
ContextUs: Első köteted, a Glaukóma 2012-ben jelent meg, és kíméletlenséggel ábrázolja többek között a gyerekkort, a szülői kapcsolatokat és a szerelmet is. Ennyire tragikusan élted meg ezeket?
Általában azt tekintjük természetesnek, amihez hozzászoktunk. Gyerekként legalábbis nem igen tűnnek fel a mindennapivá vált borzalmak, legfeljebb a hirtelen változások. Az állandósult helyzetek akkor nyernek új megvilágítást, mikor legalább részlegesen kívül tudtunk kerülni rajtuk, ha lett egy távlatunk.
A tragikus, húsbavágó helyzetekről – veszteségekről, betegségekről, haldoklásról, gyermekmolesztálásról stb. – nem illik nyíltan, elmélyülten, árnyaltan beszélni.
Tudjuk, vannak a várótermek egymásra licitáló felszínes sirámai, de a szövegekben reményeim szerint más szinten jelennek meg ezek a kérdések, egy-egy megélt szituációt mások pozíciójába helyezkedve akartam megírni. Ilyen sorsfordító helyzetekhez hasonlóakat mindenki emésztget magában, legfeljebb nem beszél róluk. Esetemben a kimondás volt a cél, s hiszem, hogy nem csak azokról szólnak a monológok, akikhez én társítom gondolatban a megidézett helyzeteket, hanem még nagyon sokakról.
ContextUs: Második köteted, a Két akarat Szilasi László szerint Oravecz Imre óta az egyik legjelentősebb kortárs verseskötet, amely a nő és a férfi kapcsolatát boncolgatja. Jól sejtem, hogy a kötet megjelenésének hátterében áll valaki, aki megihletett?
Minden irodalmi szövegnek saját valósága van, a lényeg, hogy a kötet egységként működjön, tehát nem az számít, hogy volt-e egy konkrét történet mögötte, hanem az, hogy a beszéd, a kompozíció elő tudja-e idézni ezt az érzést hitelesen. Valójában nem társítható egy személyhez a könyv, a kötet elején található, felhőtlenebb hangulatú szövegek eleve később születtek, mint az ellentétekkel foglalkozóak, és egy tucat írás van, ami vizuális művekből inspirálódva született, még ha az elrendezés miatt más jelentést is nyer.
[vc_column][td_block_ad_box spot_id=”custom_ad_3″ spot_title=”Hirdetés” tdc_css=””][/vc_column]
ContextUs: A Két akarat költeményei szinte regényszerűen állnak össze. Felmerült az ötlet egy esetleges regény megalkotásával kapcsolatban?
Az időbeosztásomon mindenképp változtatnom kell ahhoz, hogy ebből lehessen valami, mostanában még a naplómat is elhanyagolom. Minél inkább volna mit írni bele, annál kevesebb az alkalom. Ez a folytonos rohangálás nem fér össze a prózaírással. Elmélyültebb alkotómunkára mostanában nem igen lesz lehetőségem, de tervezek kísérletezni a műfajjal.
ContextUs: Szintén a Két akaratnak köszönhetően nyerted el a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat, amely által a berlini Literarisches Colloquium Berlinben tölthettél egy hónapot. Volt valami, ami különösen megfogott ez idő alatt?
Nehéz kiemelni egyetlen dolgot, miután a berlini élményekről egy húszoldalas útirajzom jelent meg az Alföld májusi számában. Huszonötezer kozmopolita művész városa – a címből talán sejthető, mitől különleges ez a város.
ContextUs: A közelmúltban, úgy tudom, jártál Rómában egy felolvasáson. Hogy érezted magad?
Idén a Római Magyar Akadémia volt a L’Europain versi (Európa versekben) című est helyszíne, ahol tizenegy ország szerzői vettek részt, mindenki a saját nyelvén olvasott fel, háttérben pedig az olasz fordítások voltak olvashatóak párhuzamosan, szép számú közönség gyűlt össze, profi volt az egész. Ezen kívül a nemrég újraindult kortárs műfordítói műhelyen is részt vehettem, ahol magyarul tanuló olasz fiatalok foglalkoztak a szövegeimmel, nagyon izgalmas volt belelátni a műfordítás műhelytitkaiba. Rengeteg új élményt szereztem a város feltérképezésekor is, a legdöbbenetesebb élmény a Sixtus-kápolna mennyezetfreskójának látványa volt, és a legendás Porta Alchemicát is felkerestem.
ContextUs: Úgy tudom, harmadik köteted kéziratának befejezésén dolgozol. Sikerült végezni a munkálatokkal?
A kézirat elkészült, most épp a kiadónál vár átolvasásra, de
a tervek szerint év végére kötet lesz belőle.
A mágikus gondolkodás, a ciklikus-spirális időszemlélet, a ráolvasásos szövegek megoldásai érvényesülnek az anyagban. Felszabadító volt dolgozni ezeken az írásokon, a kompozíció összeállításán. A személyes megszólalásmódtól teljesen eltávolodtam.
ContextUs: Sok költőtársaddal együtt csatlakoztál a Független Mentorhálózathoz. Miért érezted szükségét a csatlakozásnak?
A Független Mentorhálózat értékes kezdeményezés, mert az önkéntességen alapul, és nincs semmiféle anyagi megfontolás a hátterében – sem a mentorok, sem pedig a mentoráltak részéről. Ez nem egy szervezet, a mentornak jelentkező szerzőket csak a közös cél fogja össze: segíteni a tehetséges fiataloknak olvasási javaslatokkal, szövegszerkesztésre vonatkozó tanácsokkal, a publikálásra vonatkozó gyakorlatias információkkal.
ContextUs: Rengeteg író- és költőpalánta jelentkezett nálad, hogy mentoráld őket, a választásod azonban Zala Eszterre esett. Miért Eszter lett a választottad?
A jelentkezők között voltak olyanok, akikkel kapcsolatban voltam korábban is, ezért szinte bármikor le tudnánk ülni beszélgetni, őket igyekeztem más mentor megkeresésére bíztatni, akit nem ismernek személyesen, hiszen a komfortzónából való kilépés mindenkinek jót tesz. Az erősebb, szinte nyomdakész írásokkal jelentkezőket – akár ismertem őket, akár nem – igyekeztem publikációhoz segíteni, ha volt ilyen tervük.
Zala Eszter még nem publikált folyóiratban, de szürreális és humoros, rövid, sűrű versekkel keresett meg, amik nem követik feltűnően a trendeket. Van perspektívája annak, amit csinál. Többször is végignéztük sorról sorra, s közben gondosan kijavítottuk a kéziratát, s csak ezután kezdtünk el helyet keresni nekik.
ContextUs: A KULTer.hu alapító-főszerkesztője vagy. Az egyetem, írás és a magánélet mellett hogyan jut időd és energiád a portálra?
A napom jelentős részét a szerkesztéssel és programszervezéssel kapcsolatos tennivalók töltik ki – ebbe beleértve az Alföldnél és újabban a MODEM-nél végzett munkát is. A KULTer.hu már hét éve a mindennapjaim része, s mivel egy friss szellemiségű, de már összeszokott csapattal dolgozhatok együtt – aminek a tagjai ráadásul a barátaim –, megoszlanak a feladatok, kialakult egy jórészt működőképes struktúra. Persze szintet lépni innen nagyon nehéz. Míg nincs forrásunk, hogy erre koncentráljon bármelyikünk, s nem tudjuk megfizetni a szerzők munkáját sem, az elsődleges feladatunk a tehetségápolás, a pályán való elindítás marad. Persze ez szép dolog, de jó lenne megtartani a kikupálódott szerzőket, s írásra ösztönözni ismertebbeket is, most utóbbira ritkán van esély.
ContextUs: Korábban a prae.hu oldalnál dolgoztál mint az art & design rovatvezetője. Szabad megkérdeznem, miért fejezted be az ottani pályafutásodat?
Több mint nyolc évig vittem a képzőművészeti rovatot a prae.hu-nál, ez a feladat motivált abban, hogy figyeljek a fővárosi kiállításokra, s eljárjak tárlatokra más városokba is. Szerettem ezt a munkát, de nem tudtam már teljes erőbedobással csinálni tovább, ezért megbeszéltem Balogh Endre főszerkesztővel, ki vehetné át a feladatot. Hadi Barbarára gondoltam, aki el is vállalta, azóta pedig láthatóan sikerült új életet lehelnie a rovatba. Nagyon összetartó csapat van a prae.hu-nál, sosem felejtem el, milyen támogatóak és barátságosak voltak velem a kezdetektől.
ContextUs: Az egyetemi éveid alatt, ha jól tudom, tanultál filozófiát. Van olyan filozófus, aki különösen nagy hatást gyakorolt rád és a művészetedre?
Nem tudnék kiemelni egyetlen filozófust, sokan hatottak rám. Hogy kik, annak a felfejtésének lehetőségét inkább meghagynám a kritikusoknak – például Balázs Katalinnak köszönhetően a Glaukóma és a Két akarat is fenomenológiai olvasatot kapott, ez is egy érvényes megközelítés.
ContextUs: Nagyon szorosan kapcsolódsz Debrecen kulturális életéhez. Gondolkodtál már azon, hogy más város vérkeringéséhez is ilyen szorosan hozzájárulj?
Itt élek, dolgozom, tervezem a következő éveket. Amíg van értelme, maradni akarok, de kisebb-nagyobb mértékben kapcsolódom más helyekhez. A szülővárosomban hatodik alkalommal valósul meg idén a Hajdúböszörményi Írótábor (HÍR), ahol minden évben íróiskolát tartok az érdeklődőknek. Mindig sokat jelentenek ezek az alkalmak, jó látni, hogy a Kárpát-medence minden területéről egy helyre áramlanak a fiatalok, mégpedig a kortárs irodalom miatt, bármilyen hihetetlenül is hangzik.
