„Azóta is sokszor szóba hozza Moncsit, de már maga teszi hozzá, hogy anya nem jön többé, mert meghalt.” Mint mondta, tudatos döntés volt, hogy a kislány nem vett részt a temetésen. „Legfőképp az itteni újságírók miatt, akik számára az volt a legfontosabb, ki tud közelebb menni a koporsóhoz” – fogalmazott, hozzátéve: nem akarta Zorát ilyen helyzetbe hozni, s azt sem szerette volna, hogy a gyermeknek végig kelljen néznie, ahogy az édesanyját a földbe helyezik. Ugyanakkor tudja, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet örökké elkerülni. Elárulta, hogy idővel szeretné kivinni Zorát a temetőbe, illetve s a baleset helyszínét is meglátogatják majd, mert a kislány kíváncsi.

Az édesapa már mutatott fotót is a kislánynak az autóról, de igyekezett óvatos lenni. Olyan képet választott, amelyen látszik ugyan a törés, de „még megmutatható egy kisgyereknek”. A mindennapokban a családja és a párja, Dóra jelenti számára a legnagyobb támaszt. Boráros hangsúlyozta: nem akarja ráerőltetni a nőre az anyai szerepet még akkor sem, ha Zora és Dóra között jó a kapcsolat. Fontos számára, hogy a kislány ne érezze úgy, bárki az édesanyja helyébe léphet. A sportoló élete egyik pillanatról a másikra változott meg, és idő kell, mire az új hétköznapi rutinok kialakulnak. Boráros Gábor ugyanakkor eltökélt: bár a veszteség feldolgozása hosszú folyamat lesz, mindent megtesz a lányáért. Úgy érzi, most az a feladata, hogy vigyázzon „élete legnagyobb ajándékára”, és biztos benne, hogy ha rajta múlik, Zora sosem felejti el az édesanyját.