„Igazából egy intézményt az határoz meg, mely időszakban kik vezetik. Azt hiszem, nálunk is igaz a mondás: az anyag nem vész el, csak átalakul. Szerencsére a szakmánkban még dolgoznak olyan emberek, akik tudják, mekkora kincs az, ha valaki érti is, amit csinál, és még felkészült, fegyelmezett is. Én például dolgoztam olyan kollégával, aki három órát váratta a stábot. Volt, aki úgy behisztizett, hogy orvost kellett hívni, aztán hazament. Csodálatos sztárjaink vannak csodálatos sztárallűrökkel, de a nap végén a munkát valakinek el kell végezni” – elevenítette fel a legkülönösebb emlékeit. Jakupcsek ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szakmában még mindig vannak olyan emberek, akik értik a dolgukat, és akikre lehet számítani. A karrierje csúcspontjaként a kereskedelmi televíziózás aranykorát említette, különösen a TV2-nél töltött évtizedet. „Az volt a diadalmenet minden szempontból, a TV2-s évtizedem. Akkor jöttek be a külföldi formátumok, akkor indultak el a kvízműsorok, valóságshow-k, beszélgetős műsorok. Olyan televíziótörténeti időszakban éltünk, ami ajándék volt” – jelentette ki a műsorvezető.

Hozzátette: az akkori pezsgő kreativitás és újdonságok mára eltűntek, a műfajok jelentősen beszűkültek.

„Most, ha valami sikeres, akkor még nyolc évig ugyanazt a formátumot fogjuk nézni. Szűkültek a műfajok. Ott vannak a nagy, színes, éneklős, táncos műsorok. Körforgásban mennek azok az emberek, akik erre alkalmasak. Egyszer zsűritagok, aztán táncolnak. Egy állandó pont van, Tilla, aki – meg kell hagyni – kiválóan, mindig ugyanazon a színvonalon csinálja. Mi munka lehet ez? Ha belegondolok, hogy én akarnám-e mindig ugyanazt csinálni. Persze, nagyon megbecsülnének, és jó fizetést kapnék, de nem biztos, hogy tudnám” – vallotta be az adásban, amit a story.hu szemlézett.